Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXIV> <XXIV> 10-én mindkét házban - tudniillik az országlakosokéban és a mágnásokéban is - folytatódott tovább az ülés, és el is húzódott reggeltől estig. Jól jegyezd meg: a mai napon, azaz június 10-én tartott ülésen mind monostorunk, mind a többi földesúr kitartó, hosszas kérésére az országlakosok megkérték császári-királyi felségét, hogy Őfelsége semmiképpen se erősítse meg a pásztói polgároknak azokat a privilégiumait, melyeket álnokul találtak, majd jogtalanul és az ország szokásaival ellentétesen az udvari kamara előtt mutattak be, és ugyanezen kamara oltalmával erősítettek meg (mely jóváhagyás egyébként önmagában hasznavehetetlen és semmis). Ha pedig köztudomású, hogy a kiváltságok már régtől fogva érvénytelenek, és a régiségük miatt a szokásból kikoptak, következésképpen nagy kárt és sérelmet hozna a földesuraknak és a monostor számára az említett privilégiumok megerősítése. És noha a váci káptalan nagyprépostja,119 mivel maga is Pásztó város fia volt, vagy inkább mert egy apátsági malomnak és az apátsághoz tartozó Káposztásnak volt jogtalan bitorlója, bátran kiállt az említett pásztóiak mellett, és sokat beszélt érdekükben, de kétségkívül nem más célból, minthogy a monostort és a többi földesurat birtokától megfoszthassa, és az említett malmot magának örök jogon megszerezhesse. Mindazonáltal nem hallgatták meg, ellenkezőleg, egytől egyig a pásztóiak ellen kiáltottak: mintegy azok folyamodványával és az udvari kamara által jóváhagyott törvénytelen védelemmel a hazai jogszokások elárulói ellen, így számukra szándékuk keresztülvitelére semmi remény sem marad. Ezután a királyi városok sérelmeinek hosszú sora következett, kiváltképp a nemesek és a magasabb rendű emberek ellen, akik a városokban birtokkal rendelkeznek, [p. 129.] Ezzel kapcsolatban igen éles vita alakult ki: míg a nemesek előjogaikat és mentességeiket, addig a polgárság a saját jogait oltalmazta. Mivel a polgárok azt követelték, hogy ha a nemesek házakat és polgári földeket birtokolnak a királyi városban, akkor birtokaik arányában a polgárokkal együtt egyenlő módon viseljék a városlakók terheit, és fizessék a közös költségeket. Ezeket a nemesek adómentességükre hivatkozva teljes mértékben megtagadták, és azt mondták: illetlen dolog, hogy aki nem tartozik királyi adót fizetni, azt a polgárokhoz sorolják. Majd felhánytorgatták azt a kérdést, vajon áruba bocsájthatják-e a nemesek borukat vagy sörüket a város melletti épületeikben. Ebben a kérdésben is - hasonlóan az előzőhöz - parázs vita alakult ki, pro és kontra hangzottak el érvek. 119 Berkes András váci nagyprépost (1700-1729). 162
