Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XVIII> ministránsok, de maga a bíboros úr is ült, sőt alig lehet elmondani, mekkora alázattal borult egész testével a földre, és verte mellét, illetve felemelt kézzel imádta Istenét. Másodszor az imádkozásra való folytonos törekvését. Mindenesetre a templomban őt sohasem látni mindenfelé tekingetni, sem a zenére, sem más dologra nem figyel úgy, mint az imádságra, sőt alig veszi le szemét imakönyvéről. Harmadszor azt a csodás közvetlenséget, amellyel mindenkinek, a közrendű embereknek is könnyű bejárást enged magához, és jóságos és atyai meghallgatást enged nekik. így jelenlétemben egy testőr is a királynak utat akart készíteni, s a tömeget válogatás nélkül ellökdöste, ám amikor nem bírt egy magyart visszataszítani, az emberek szeme láttára leszúrta, és ezt látva a király igencsak bosszús lett. A testőrkapitány szemére hányva mondta, hogy ő nem eltaszítani, hanem inkább magához vonni akarja az embereket. Kedvessége és nyájassága máskor a rendek előtt ékes latinsággal tartott beszédében nyilvánult meg, melyben sohasem használta [p. 116.] megnevezésben a „mi" személyes névmást, csupán az „én"-t, császári-királyi házastársát pedig csak így emlegette: legkedvesebb feleségem. Negyedszer a szegények iránti könyörületességet, az igazán szegények iránt is, akiknek a maradék élelmiszerét szétosztatta, és nem hagyta, hogy eladják a kapuja előtt. Ötödször munkabírását; a felesleges viszályoktól való menekülést, mivel majdnem állandóan komoly dolgokkal foglalatoskodik. Hatodszor rendezett életét és pontos időbeosztását, hogy mikor ebédel, mikor tanácskozik, mikor jut idő az ájtatosságra, stb. Hetedszer mindenki előtt csorbítatlan hírnevét, mivel tartózkodik a női nemmel való minden fölösleges beszélgetéstől is. Egy bizonyos hatalmasság, aki egy időben az oldalán teljesített szolgálatot, elmondta nekem, hogy ő maga sohasem látta a fejedelmet nevetni, sőt mosolyogni is csak ritkán. Azt mondják, igencsak gyűlölte az étkezésben és a beszélgetésben a kicsapongást és a mértéktelenséget, az öltözködésben pedig a fényűzést. Azt is mondják, hogy tettével az üdvös rendeleteken fáradozott, melyekkel ezeken a területeken eluralkodó gaztetteket és nagy visszaéléseket kívánta megbüntetni és elűzni. Adja a jóságos és hatalmas Isten ennek a dicső fejedelemnek a bátorságot és állhatatosságot, amelyet maga számára választott jelmondatul.106 Május 23-án és 24-én legszentebb felsége lélegzetvételnyi időt és az ülésezés alóli fölmentést adott a rendeknek. A koronázás napján az asztalnál a bíboros az összes ágyú tombolása közepette ivott Magyarország minden hű rendjének egészségére és boldogságára, [p. 117.] 106 Károly jelmondata: Constanter continet orbem (Szilárdan tartja össze a világot). 157
