Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XII> lyes hajlandóságot és érzületet, és hogy az Úristen fogja megítélni [p. 78.] és eldönteni majd, hogy vajon az átgondolt alapításokat, melyeket meghatározott célból egy rend javára tettek, az utókor az alapítók kifejezett szándéka ellenére más szerzetre ruházta át és adta nekik. Ezt a jezsuiták fogvicsorgatva erősítik meg. A jezsuitáknak azonban nem volt elegendő, hogy csupán helyük legyen - melyet a papság még helyeselt is -, hanem még azt is kérték, hogy az apátok és prépostok összes jámbor küldötte előtti elsőbbséget is engedjék át nekik, és pedig az okból, mivel úgy kell tekinteni rájuk, mint reguláris papokra,65 mint amilyenek a barnabiták, vagy a teatinusok66 is, a papság pedig mindig megelőzi a jámbor szerzeteseket, és az egész földkerekségen nem akad ezzel ellentétes példa. Ekkor a szokásos ünnepélyesség közepette felkeltem, és azt mondtam, hogy ellentétes példa már az örökös tartományok határain belül is adódik és mutatkozik, mégpedig Felső-Sziléziában, a troppaui hercegségében, ahol a jezsuita atyákat, akik helyet igényeltek, apát uram főtisztelendő hivatali helyettese előtt törvényszéki úton visszautasították, igen sok ésszerű okból. De a saját fejtegetésével szemben, tudniillik, hogy nem adódik sehol a földkerekségen erre ellenkező példa, a bíboros úr azt mondta, hogy az Sziléziában történt, mi azonban történetesen Magyarországon vagyunk. Mégis hallatszott mások mormogása, így a bíboros úr úgy oldotta meg a dolgot, hogy a jezsuiták közül csak hármat küldtek és engedtek be, és ők a főpapok, illetve az infulás és infulával nem rendelkező prépostok mögött foglalhattak helyet, és csak a szavazati jognak örvendhettek. De jól jegyezd meg: addig nem volt helyük, míg azokkal a [p. 79.] javakkal rendelkeztek, melyek miatt helyük lehetett volna. A Jóisten azonban úgy rendezte, hogy a magyarországi papság sose sóhajtozzék a franciaországi papsággal, hanem inkább a római kúriával érez- zen együtt azért, ami a pamiers-i püspök ügyében történt XI. Ince pápasága alatt.67 Ezenkívül az említett bíboros úr igen keményen védelmezte a pálos generális atyának a Benedek rendi főapáttal szembeni elsőbbségét, és az sem akadályozta, hogy az előbbi rend csupán hat éves,68 az utóbbi azonban foly65 Vagyis a trienti reform szellemében alakult szerzetespapokra. 66 Barnabiták vagy paulánusok (Congregatio Clericorum Regularium S. Pauli Decollati): 1530- ban, Milánóban alapított klerikus szerzetesrend, mely 1533-ban nyert pápai jóváhagyást. Teatinusok (Ordo Clericorum Regularium, Ordo Theatinorum): 1524-ben, Rómában alapított klerikus szerzetesrend. Mindkét közösség főként missziókkal és oktatással foglalkozott. 67 Ez valószínűleg az ún. janzenista vitára és ezzel kapcsolatban Frangois-Etienne Caulet-ra, Pamiers püspökére, valamint XI. Incének a janzenista tételek elítélésére tett utalás. Az egész megjegyzés nyilván arra vonatkozik, hogy a magyar egyháznak a franciával ellentétben nem saját szabályai szerint, hanem az egyetemes egyházjog alapján kell az ügyeit intéznie. 68 Vagyis hat éve van jelen az országgyűlésen, ahogy ezt P. Engelbert (tévesen) korábban is állította. 135
