Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN 1. 1. Az országgyűlés előkészítése - a kölcsönös megbékélés szimbólumai A bécsi udvar és a magyar rendiség eltérő felfogása a hatalomgyakorlás tekintetében az országgyűlés összehívása előtt ismét megnyilvánult Pfalz- Neuburgi Eleonóra Magdolnának, I. Lipót özvegyének régensi megbízatása kapcsán. A miniszteriális konferencia már 1711. április 17-én, I. József halálának napján megbízta az anyakirálynét a kormányzással. Magyarországi legitimitása tekintetében kiemelték, hogy Eleonóra Magdolnát 1681-ben magyar királynévá koronázták, a köztudatban pedig az is elterjedt róla, hogy vérségi kapcsolatban állt az Árpád-házzal.20 Az ekkor Barcelonában tartózkodó III. Károlyt gróf Wratislaw János Vencel cseh kancellár értesítette a döntésről, aki május 4-i válaszában hozzájárult anyja régensi működéséhez és formálisan kinevezte őt.21 Esterházy Pál nádor már április 18-án javasolta Savoyai Jenő hercegnek, az udvari haditanács elnökének írt levelében a rendek ösz- szehívását Pozsonyba, hogy ott az 1687. évi II. törvénycikk alapján elismerjék Károlyt Magyarország királyának,22 ekkor azonban a régensi kinevezést még nem véleményezte, mert valószínűleg nem is tudott róla. Wratislaw kancellár azonban május 7-én már azt írta Károlynak: a nádor kételkedik abban, hogy Eleonóra Magdolna régensként kormányozhatja Magyarországot, mivel a magyar törvények szerint ez a nádor joga lenne. Wratislaw azonban úgy látta, hogy a török veszély és a német katonaság magyarországi jelenléte miatt a nádor helytartói megbízatása nem lenne célszerű. A Bécsbe összehívott magyar főurak is beleegyeztek Eleonóra Magdolna régensi kinevezésébe, azzal a feltétellel, ha az anyakirályné a Magyar Kancellária mellett egy magyar tanács segítségével kormányoz, valamint tiszteletben tartja a rendek kiváltságait és szabadságjogait.23 Az esztergomi prímás-érsek, Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg sem volt meggyőződve Eleonóra Magdolna régensségének törvényes voltáról, és úgy nyilatkozott, hogy a nádort nehéz kihagyni az ország kormányzásából, többek között azért, mert I. Lipót komoly befolyást biztosított neki.24 Eleonóra Magdolna régenssége végül nem volt érdemi hatással Magyarország kormányzatára: az ügyeket a leendő uralkodó távollétében is a titkos vagy kis minisztertanács intézte, rendszerint Trautson János Lipót főudvarmester vezetésével. A Károly Bécsbe érkezése előtti időszakkal azonban nemcsak a régensi intézmény miatt érdemes foglalkoznunk, hanem azért is, mert a leendő magyar 20 Lukinich (1925), 116. 21 A levél szövegét közli Lukinich (1925), 317-318. 22 Fraknó, 1711. április 18. Közli Lukinich (1925), 318-319. 23 Bécs, 1711. május 7. Közli Lukinich (1925), 361-366. 24 Barcsay (2002), 178. 11
