Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni Az uralkodó háta mögött kivont karddal a főlovászmester és a testőrkapitány helyezkedett el. Az emelvényre kétoldalt vezető lépcsőn álltak a zászlóvivők.250 251 Feltűnő, hogy a világi és az egyházi személyek nem keveredtek, az egyháziak a jobb oldalon, a világi tisztségviselők a bal oldalon álltak. Az építményen szintén volt egy háromlépcsős emelvény, amelyet arany posztóval fedtek be. I. Ferenc kelet felé fordulva, jobb kezének három ujját feltartva, bal kezében a feszületet tartva ismételte, mégpedig „érthetően", az esztergomi érsek által előreolvasott „esküvés Törvényes formáját".251 Az eskütétel után háromszor „vivat" felkiáltás hangzott el, majd eldördültek az ágyúk.252 Mind Csehországban, mind Magyarországon szokásban volt még egy eskütétel a 15. század folyamán, amelyre az idegen királyokat kötelezték. Ennek az országhatárnál történő elmondása volt a határátlépésnek az előfeltétele.253 Mátyás király is hármas esküt tett, 1527-ben pedig I. Ferdinánd átugratott a határt képező patakon, és a túlparton, amely már a Magyar Királyság területe volt, esküt tett.2541527-ben a határnál elmondott eskünél Báthory István nádor, Szalaházy Tamás kancellár, Thurzó Elek tárnokmester és más magyar nagyurak voltak jelen.255 P. Engelbert naplójában levő koronázási rendtartásban olvasható, hogy III. Károlyt az esztergomi érsek latin beszéddel fogadja a határnál felállított sátraknál, és a király erre „paternam in regni cura solicitudinem pollicetur." (az ország vezetésében atyai gondoskodást ígér).256 Látható, hogy ez a középkor végén kialakult szokás továbbélt a 18. században is. Decsy Sámuel is megerősíti ezt: „az ország szélén, a Duna partján kivonatott sátor alá megyen, és újból lekötelezi magát a Haza boldogságának munkálkodására."257 6. 4. Kardvágás a négy égtáj felé Az esküdombtól az uralkodó a királyi dombhoz lovagolt. Erre felvágtatva Szent István kardját a négy égtáj felé kereszt alakban megforgatta. Az ütések sorrendben: az első kelet felé, majd nyugat felé, a harmadik dél felé, és a negyedik észak felé. Ismét az első királyunk „szelleme" jelenik meg nemcsak a kardban, hanem a domb székesfehérvári elődjének nevében is. A helyszínek ismertetésénél idéztem két forrást, amelyek Szent István dombja megnevezést használták. A kardcsapások után ismét ágyúlövés volt hallható. 250 Decsy (1792), 539. 251 Naponként-való jegyzései 1792, 69. 252 Naponként-való jegyzései 1792, 69. 253 Bartoniek (1939), 50-51. 254 Bartoniek (1923), 258. 255 Pálffy (2010a), 57. 256 P. Engelbert naplója, pag. 41. 257 Decsy (1792), 518. 100
