Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)

Bevezetés

1750-es évek végére) befejezte a plébániahálózat struktúrájának kiépítését, ezzel a korábban plébániahiányos vidékeket is bekapcsolta az egyházszervezet szövetébe, egyedül Somogy megye déli, Baranyával határos vidékén tapasztalhatók továbbra is jelentősebb aránytalanságok. Ezeket azonban majd csak az 18-19. század fordulóján sikerül csökkenteni. Padányi Bíró Márton püspökségének 17 éve alatt ugyanannyi új plébánia jelent meg, mint az 1710 és 1735 közötti 25 évben (1710-1735: 71 plébánia; 1745-1762: 70 plébánia). Az ehhez szükséges idő csökkenése mutatja, hogy az egyházmegye helyzete, támaszkodva a század első harmadának eredményeire, időközben jelentősen javult. A plébániahálózat bővítését olyan külső erők, mint például az egyházmegyés lelkipásztorok alacsony száma, ekkor már nem hátráltatták. Az adatok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy Bíró Márton mellett, aki kétségtelenül nagy formátumú vezetője volt az egyházmegyének, két püspökelődje ok nélkül szorult háttérbe, hiszen mind Volkra Ottó János, mind Acsádi Ádám — legalábbis az egyházszervezet alsó, plébániai szintjének kiépítése terén — méltó társa volt Bíró Mártonnak.

Elmondható, hogy Padányi végrendelete - bár még nem publikálták - a század eleji egyháztörténészek előtt ismert volt. Mind a püspökről szóló életrajz szerzője, Pehm (Mindszenty) József, mind a korszakkal foglalkozó egyháztörténészek, Pfeiffer János, Lukcsics József, Tölcséry Ferenc, Strausz Antal és Bedy Vince bőségesen hasznosították Padányi végrendeletében megörökített adatait. Az egyháztörténetírás második világháborút követő háttérbe szorulása és a végrendeletet őrző káptalani hiteleshelyi levéltár hányattatott sorsa, majd a Veszprém Megyei Levéltárba kerülése elterelte a figyelmet az eredeti forrásról, és a korszak kutatói többnyire megelégedtek a feldolgozásokban közölt adatokkal.

A végrendelet szövegének közlésével és fordításának közreadásával ezen a helyzeten kívánunk változtatni, továbbá rá kívánjuk terelni a szakma és az érdeklődő olvasó figyelmét e fontos és érdekes történeti forrásra. Egyben érzékelve az értelmezéshez szükséges alapkutatások hiányát, további ösztönzést kívánunk nyújtani e munka elvégzéséhez.

24