Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Bevezetés
Bevezetés rendelkezhetett. Ha a főpap után nem maradt végrendelet, a harmadik rész a törvényes örökösnek elismert rokonokra szállt. Az egyezmény előírásai szerint a főpapi szék megüresedése idejére eső jövedelem fele részben a kincstárat, fele részben az egyházat illette. A Kolonics-féle szabályozást a klérus folyamatosan sérelmezte, ezért az uralkodó is új egyezmény megkötésére törekedett. Mindaddig azonban, míg ez nem teljesül, az 1715. évi 16. törvénycikkben kimondták, hogy a főpapok végrendelkezésüknél a Kolonics-féle szabályozáshoz tartsák magukat, vagy esetenként folyamodjanak az uralkodóhoz külön engedélyért.17 Az új megegyezés azonban csak bő egy évszázaddal később született meg, így Padányi Bíró Márton végrendelkezése idején is még az 1715. évi törvény volt irányadó. Bíró Márton végrendeletében maga is az 1715. évi 16. törvénycikkre hivatkozott, mint amelynek értelmében engedélyt kért és kapott az uralkodótól arra, hogy szabadon végrendelkezzen szerzett javairól és ingóságairól. Úgy fogalmazott, hogy azért kér szabad végrendelkezést, hogy a kapott javadalom visszaszolgáltatásán túl magasztos célokra még további vagyont hagyhasson.18 Padányi 1757. október 25-én Sümegen kelt levelében a Nádasdy Lipót Flórián kancellártól kérte a szabad végrendelkezési jog iránti folyamodványának támogatását. A püspöki jegyzőkönyvben fennmaradt levélben hivatkozott templom-, iskola- és rezidencia-építkezéseire, továbbá arra, hogy éves jövedelmének mintegy negyedét a papi pénztár és a végvárrendszer fenntartására fizette be, miközben elődje, Acsádi Adám sem a papi pénztárba, sem az egyházmegye hasznára nem fordított jövedelmeiből.19 A királynő 1760. június 12-én kelt engedélyével jóváhagyta Bíró Márton végrendelkezési szándékát. A királyi engedély szabad végrendelkezést biztosított Bírónak szerzett ingó javairól, amiért 2.000 körmöci aranyat, azaz 8.400 magyar forintot volt köteles megváltásként a kincstárnak lefizetni.20 A pénzen megváltott engedély birtokában tehát a püspök szerzett javairól szabadon végrendelkezett. A Magyar Kamara a veszprémi püspökség éves jövedelmét Padányi püspöksége idején évi 20.000 forintra becsülte. Bíró a végrendelet bevezetőjében is hangsúlyozta, hogy becsült javainak ő valójá17 Kollányi 1896. 220. 18 Végrendelet 50/51 (19). [A végrendeletre történő hivatkozáskor az első szám a szövegkiadás latin, a második magyar változatára utal, míg zárójelben az eredeti végrendelet oldalszáma található.] 19 VÉL A 39/2 tóm. 16. 402-404. 20 Az eredeti, ünnepélyes formában kiállított királyi jóváhagyó oklevelet a Vas Megyei Levéltár őrzi. VaML: XV.2 nr. 19.„[■■■Ide bonis et rebus suis mobilibus aquisitis erga bis mille aureos cremniczienses per ipsum ad serarium camerale numeratos quibusqunque voluerit personis fidelibus tarnen nostris et jurium regni capacibus tarn nunc in vita, prosperaque valetudine sua, quam et in infirmitate. Mortisque articulo [...] liberam et omnimodum disponendi, legandi atque testandi habeat potestatis facultateml...]" A királyi engedély összefoglaló szövege megtalálható a püspöki jegyzőkönyvben is. VÉL A 39/2 tóm. 18. 434. Az engedélyező oklevél szövegét és fordítását lásd a Függelékben! 18
