Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Cseh Géza: Szemet szemért
Cseh Géza kivégzett fehérekről. Ezzel szemben a pártállam időszakában a fehér különítményesek által meggyilkolt kommunistákat és baloldaliakat övezte hősöknek kijáró tisztelet. A valóság megismeréséhez azonban hozzátartozik az egymással összefüggő, bosszúállási szándékon alapuló terrorakciók elfogulatlan feltárása anélkül, hogy bármelyiket is igazságosnak és jogosnak tekintenénk. Mi is történt 1919. május elején Szolnokon? Április végére az előrenyomuló román hadsereg elérte a Tisza vonalát. Május elsején a proletárdiktatúra helyi vezetői még nagyszabású ünnepséget rendeztek a szolnoki Kossuth téren, ám az esti tűzijátékot már nem tartották meg, mivel elterjedt a hír, hogy a románok a várostól északra átkelnek a folyón. A Vörös Hadsereg egységeit egy Pestről érkezett paranccsal gyorsan visszarendelték Cegléd irányába, nehogy bekerítse őket az ellenség. A román hadsereg mégsem kelt át a Tiszán, ám a folyó bal partján a hídfőnél, május elsején este egy fehérekből, elsősorban katonatisztekből verbuválódott magyar felkelőcsoport jelent meg. A fehérek a Vörös Hadsereg távozása után azonnal bevonultak a városba, és május 2-ra virradóra a vagyonos polgárokra és a helyi intelligencia egy részére támaszkodva átvették a hatalmat. Ä szolnoki törvényszék fogházában számos, a megye különböző helységeiből összeszedett túszt őriztek. Ezeket már május elsején este szabadon bocsátották, és többségük azonnal csatlakozott az ellenforradalmi lázadáshoz. A 68. cs. és kir. gyalogezred laktanyájában szolgáló tisztek egy része néhány Szolnokon maradt vöröskatonával együtt ugyancsak a fehérek oldalára állt, míg a többi vöröskatonát és vörösőrt a kaszárnyában őrizet alá helyezték. Mivel a módosabb helyi lakosokra már április közepén hadisarcot vetettek ki, sokan örültek a proletárdiktatúra küszöbön álló bukásának.1 Május 2-án kora reggel a megyeházán gyülekeztek a felkelés résztvevői és megkezdték a Fehér Gárda szervezését. Mintegy 730 jelentkező nevét vették jegyzékbe, és közöttük Mannlicher karabélyokat osztottak ki, s a gárdatagok kalapjára a hölgyek fehér virágot tűztek. A fehérek azonnali tisztogatásba kezdtek, a lefoglalt polgári lakásokból kizavarták a munkáscsaládokat, ám csak nagyon kevés kommunistát sikerült letartóztatniuk, mivel a vezetők a Vörös Hadsereggel együtt elmenekültek, vagy elrejtőztek. A Tisza túloldalán megjelenő román csapatok azonban nemhogy támogatták volna a szolnoki fehéreket, hanem tüzérségükkel lőni kezdték a vasútvonalat. A városba sem kívántak bevonulni, ugyanis további előnyomulásukat a párizsi békekonferencia ellenezte. Ráadásul Besszarábiát és Bukovinát szovjet-orosz támadás fenyegette, ezért a román hadvezetőség, erői egy részét keleti irányba csoportosította át. A Tanácsköztársaság vezetése, amely ezekben a napokban hajszálnyira állt a bukástól, a helyzetet felismerve elrendelte a rendkívül fontos szolnoki hídfőállás visszafoglalását.2 1 Kaposvári-Mészáros 1975.166-167. 2 Kaposvári-Mészáros 1975.167-168. 96
