Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Bene János: Nyíregyháza román megszállása 1918–1919-ben
Bene János lakosság azon része, mely ezen cikkekkel rendelkezik, a felhívásnak nem tett eleget, amiért is velük szemben a legszigorúbb eljárást fogja alkalmazni. A másik bejelentés már a rendelet végrehajtásáról szólt. A román térparancsnokság ugyanis jó néhány tekintélyes, vagyonos nyíregyházi polgárt kezesként, magyarul túszként fogatott le, hogy egyrészt követeléseit végrehajtassa, másrészt, hogy mindenfajta románellenes népmozgalmat, kommu- nisztikus célú megmozdulást csírájában elfojtson. Az iratok között megtalálható ezen személyek neve: Haas Ignác, Reichmann József, dr. Schön Viktor, Gaál Béla, dr. Elekes Aladár, Hoffmann Mihály, Kreisler Lajos, Bleich Ignác, dr. Hoffmann Mór, dr. Bartos Sándor, Gyulaházi Arthur, Nemes Sándor, Répánszki János, Vajda Emil, dr. Stetz Sándor, Stein Ignác és Stein Sámuel.7 Közülük június 6-án dr. Elekes Aladár, dr. Schön Viktor, Gaál Béla és Haas Ignác levélben fordultak a polgármesterhez, hogy a közgyűlés közbejöttével hasson a román parancsnokságra, hogy nemcsak a polgári társadalom tagjait kell túszul fogni, mert éppen ők nem ellenségei a rendszernek, s az ő személyük nemcsak hogy nem rettenti vissza, hanem még inkább ingerli is a baloldali elemeket tiltott cselekmények elkövetésére, tehát személyük nem garancia. Kérik, hogy a túszok kiválogatásakor a lakosság minden osztályából szedjenek olyanokat, akiknek személye a politikai nyugalmat garantálja.8 Nem tudjuk, hogy lett-e valamiféle eredménye ezen akciónak, valószínűleg semmi. A június 23-i, szintén rendkívüli közgyűlésen a polgármester azt is javasolta, hogy a képviselőtestület küldjön ki mellé és a tanács mellé egy állandó bizottságot, „melynek feladata lesz véleményező és tanácsadó szervként működni a tanács mellett mintegy helyettesítve a képviselő testületet, minthogy most olyan időket élünk, hogy a képviselet sürgős összehívására minduntalan szükség lehet, ez pedig a legnagyobb nehézségekkel járna." A későbbi és közkeletűbb nevén „rekviráló bizottság" (hiszen neki kellett a román parancsnokságtól a nap minden órájában érkező, legváltozatosabb igényeket előteremteni és kielégíteni) tagjaivá dr. Murányi Lászlót, Énekes Jánost, dr. Fuhrman Lajost, Kiss Samut, Antal Jánost, Epbinder Károlyt, Surányi Istvánt, Paulusz Mártont, Kovács János (jánosbokori lakost), L. Kovács Jánost, Bogdán Ferencet és Barla Sándort jelölték ki.9 Az igények és a követelőzések pedig egyre szaporodtak! A városban ugyanis nemcsak a megszálló csapatok foglaltak el és tettek tönkre minden középületet (laktanyákat, iskolákat, szállodákat, hivatalokat), zavarták és lakásaikban háborgatták, fosztogatták a polgári lakosságot, hanem rendszeres „vendégei" voltak a településnek a frontra igyekvő, illetve onnan pihentetésre visszatérő alakulatok is. Mind a várostörténeti munkákban, mind 7MNL SzSzBML V.77. XII. 1947/1919. 8MNL SzSzBML V.72.1919. jún. 7. K. 14783/1919. 9MNL SzSzBML V.72.1919. jún. 25. K. 15579/1919. 82
