Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Krisch András: Ellenforradalmi megmozdulás sopronban? Gazdapolgár-tüntetés, 1919. április 3
Krisch András kedési és eladási engedélyeket kiadni. A - cél - mint a közlemény megfogalmazza, a borcsempészet visszaszorítása volt.42 A borkérdés megoldatlanságát jelzi, hogy a Gaurat július 29-én még mindig egy borbizottság felállítását kérte, mely a bor felvásárlását és kivitelét intézte volna.43 Az alkoholtilalom ellenére virágzottak az illegális kimérések, ahol nem ritkán vörös katonák is ittak. A bort illegálisan árusítókat és fogyasztókat a forradalmi törvényszék ítélte el, jellemzően egy-két heti elzárást vagy pénzbüntetést kaptak. Az alkohol elleni harc egyik lépéseként tekinthetünk az alkoholellenes tanács május 10-i megalakulására is. Visnya Aladár tag, hozzászólásában a következőket mondta: „Az ellenforradalmat a volt kizsákmányolok felbujtására a csőcselék csinálja piros-fehér-zöld színekkel, valamint külsőségekkel és alkohollalZ'44 Nem lehettek túlzottan sikeresek az alkoholellenes rendezvények, hiába mesélt ezeken egy pincér elrettentő kocsmai eseteket. A mozgalom - és ezt az alkoholellenes tanács tagjai is beismerték - legfeljebb részsikereket tudott felmutatni. A város és vármegye közönsége a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 7-én gyászünnepélyt tartott, a „gyászos emlékű kommunizmus Sopronban elvérzett áldozatainak emlékére". A négy soproni áldozaton kívül ekkor Szemelliker Antal fülesi plébánosra, illetve a nagycenki ellenforradalmi megmozdulásban résztvett Szántó Róbert és Fennesz Rezső tartalékos főhadnagyokra emlékeztek meg. A résztvevők a Széchenyi téren gyülekeztek, a korabeli hírek szerint több mint 10.000-en vettek részt a katolikus és evangélikus temetőbe tartó menetben.45 A soproni gazdák tragikus kimenetelű megmozdulását a Tanácsköztársaság túlzott alkoholellenessége váltotta ki. A négy soproni halott a 133 nap első áldozatai közé tartozott. A történetírás az 1920-as években a résztvevőkben igazi „ellenforradalmárokat" látott, az 50-es években pedig „részeg kulákok" tüntetéseként mutatta be az eseményeket. Valójában megélhetésüket féltő gazdák demonstrációja volt ez, amely a vörös katonák beavatkozása miatt szomorú véget ért. aOedenburger Arbeitarrat 1919. V. 20. 4. 43MNL GyMSMSL XVI.2.11746/1919. 44 Kertész 1959. 55. 45 Krisch 2011. 38. 66
