Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Krisch András: Ellenforradalmi megmozdulás sopronban? Gazdapolgár-tüntetés, 1919. április 3
Ellenforradalmi megmozdulás Sopronban? Kraxner egy egész ellenforradalmi „kulákszázadot" szervezett meg, melynek élén várta a beavatkozásra alkalmas pillanatot. Fegyveres harcukra azonban soha nem került sor. A kimérése így csupán „a környékbeli kulákok ellenforradalmi tanyája" maradt.21 A menetben néhányan - a bortól felbátorodva - járókelőkről és egy fegyvertelen vörös katonáról letépték a vörös kokárdát, az ellenszegülőket meg is ütötték. A tömeg hamarosan megérkezett a Széchenyi térre, ahol kisebb-nagyobb csoportokba verődtek. A hangulat egyre forrósodott, újra meg újra felhangzott a kiáltás: „Le a vörösökkel!" Néhányan meg akarták rohanni a posta épületét. Meiszner Ernő soproni ügyvéd szemtanúként így látta a történéseket: „Irodám ablakából voltam szemtanúja a véres eseményeknek. Az izgatott gazdapolgárok kezében egyetlen bot, fegyver, egyáltalán ütőeszköz sem volt, csak lármáztak, gyűlést akartak tartani. Zsombor Géza és Holzmann Tófor vezették őket. Fel és alá jártak itt a Széchenyi téren, de aztán csak hamar bevonultak a német-háznak nevezett Széchenyi téri palotába. Egy darabig a posta előtt hallgatták a gazdapolgárok Missuray Ágoston [postabiztos - a szerző] beszédét, aki azonban sehogy sem tudta őket lecsillapítani. Egyszer csak a Rákóczi utca felől egy szakasz vöröskatona jelent meg futva. Semmi figyelmeztető jelet nem adtak, hanem széles rajvonalba fejlődtek. Minden trombita-jel, felhívás vagy egyéb figyelmeztetés nélkül belelőttek a védtelen tömegbe."22 A Soproni Vörös Újság a következőket írta: „Mikor a tüntetők katona elvtársainkat észrevették, azonnal ellenük fordultak. A katonák felszólították őket, hogy rögtön oszoljanak szét. A tömegből ekkor egy kő repült a katonák felé és egyik elvtársunkat megsebesítette. Egy pillanat múlva több sortűz dördült el."23 A tüntetők egy része menekülni kezdett, voltak viszont akik szembeszálltak, verekedni kezdtek a katonákkal. Prinner Lajos az egyik katona kezéből akarta a fegyvert kicsavarni, eközben lőtték le. Kraxner Alajosnak sikerült egy fegyvert megszereznie, de azt nem használta, hanem összetörte és eldobta. Az összecsapás után Prinneren kívül Preiszl Károly maradt a téren holtan. Neki semmi köze nem volt a tüntetőkhöz, csupán a postára igyekezett. Steiner Sándort tüdőlövéssel a várkerületi Király gyógyszertárba vitték, ahol meghalt. A negyedik áldozat, Tschürtz Frigyes, április 15-én a kórházban halt bele mellkaslövésbe. Az áldozatok mindannyian 50 év körüliek voltak. A négy halott mellett nyolcán sebesültek meg. A halotti anyakönyvben 1921-ben megváltoztatták az áldozatok neve mellett a halál okát: „Lövés" (gyilkosság). A nemzeti ügy és a keresztény erkölcs szolgálatában szenvedett sebesülés következtében vértanúhalált halt."24 Az utólagos bejegyzés a polgármester, Thumer Mihály rendeletére történt meg.25 21 Koncsek 1956.105. 22 Mayer é.n. 40. 23 Soproni Vörös Újság 1919. IV. 4. 2. 24MNL GyMSMSL XXXIII.1. Halotti anyakönyvek. 18. kötet, 1918-1919. 25 Krisch 2011.37. 63
