Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Kerepeszki Róbert és kiérdemelte Budapest után az első helyet".7 Ezt jól illusztrálja a már idézett Baltazár Dezső visszaemlékezése is: „[Debrecenben - a szerző] volt Budapest után a legvirágzóbb a bolsevizmus [...mert - a szerző] itt látszatra jóformán mindenki behódolt, még az enyhe kritikát is tanácsos volt mindenkinek magába nyelnie. [...] Az utca és tanácstermek állandó gyűlés színhelyei voltak hangos és serény szónokokkal és fegyveres terror receptje szerint alkalmazott érvekkel." Mindez persze egyáltalán nem volt „dicsőséges", mivel Baltazár később a következőképpen folytatja: „Debrecen város közélete a proletár diktatúra kifejlődése és virulása idején sok undorító jelenséget tárt fel. Tisztviselői karok, tudományos testületek, az intelligenciafalanxai ott álltak, ültek és éljeneztek az emelvények előtt, amelyeken tudatlan emberek kézzel-lábbal, torokkal erőlködve próbálták leplezni szellemi és erkölcsi ürességüket. Elmentek, eljártak engedelmes és gyáva szenvedőkül boronálatlan leckézte- tésekre és meghunyászkodva vágták zsebre az alacsonyság minden gorombaságait, holott villámok és mennykövek állottak szellemi és erkölcsi kincstárukban, fegyvertárukban, amelyekkel könnyedén semmisíthették volna meg a felettök hatalmasko- dókat. De még távolmaradni sem volt erejük." Ezek a szavak jól mutatják azt, hogy milyen morális állapotok uralkodtak nemcsak Debrecenben, hanem az egész országban az elveszített világháború és a lényegében kudarccal végződő polgári demokratikus forradalom után.8 Ez magyarázza azt, hogy már a 7Komoróczy 1959. XIV-XV. - A Tanácsköztársaság helyi vezetői közül kiemelkedett Lefkovits Vilmos középiskolai tanár, aki a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésével létrejövő Magyarországi Szocialista Párt debreceni titkára, majd 1919. március 22. és április 2. között közoktatásügyi politikai megbízott lett. A diktatúra alatti tevékenysége során tartott kifejezetten lázító hangú, demagóg beszédeket, ami miatt később csak a „környék rossz szellemeként" emlegették. Az Arany Bika Szállóban tartott egyik 1919. áprilisi népgyűlésen kijelentette: „A munkátlanok pusztuljanak. El kell törölni a magántulajdont és a termelést úgy kell megszervezni, hogy mindenki egyformán dolgozzék és egyformán részesüljön ellátásban. Reszkessenek az uralkodó osztályok a proletárok forradalmától, a proletároknak nincs más veszíteni valójuk, csak a láncaik." A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, ahonnan 1925-ben szabadult, később a Népszava kiadóhivatalában vállalt állást. 1944-ben a nyilasok kivégezték. Róla és a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéről lásd Komoróczy 1959. 213-217. 8 Baltazár 1920. 9-10, 40. Baltazár ugyanitt a morális lesüllyedés más vonatkozásairól is ír: „A románok bevonulása után minden józanul gondolkodó debreczeni polgárnak az volt a törekvése, hogy mindazokat, akik Debreczenben a destructív irányzat vezéremberei, akik a forradalmat előkészítették, szították, fűtötték, akik szónoklással, agitálással, írással a kommunizmusig, bolsevizmusig süllyesztették Debreczent, elérje a méltó, igazságos büntetés. Ezt a jogosult és szükséges áramlatot használták fel a fekete, retrográd törekvések emberei és azok, akik egyéni súlytalanságuknak ilyen hullám felvetődéssel szoktak lendületet biztosítani. Elérkezettnek látta sok, különben számba se jövő ember, hogy most már a románok segítségével, az új áramlatban, kikönyökölhet magának valami pozíciót. Mivel azonban többen voltak ilyen emberek, mint amennyi azoknak a száma volt, akik bűnösségük miatt állásuk vesztésére ítélhetők, természetes, hogy a megfelelő számú hely megüresítését kellett programmba venniök. Megindult tehát az ártatlan emberek denunciálása, meghurcolása, gyalázása, rágalmazása. Ez a programm aztán megtalálta a maga sajtóorgánumát, csakhamar orgánumait. A fekete reakció örömmel kötötte a maga szekerét ehhez az új sütésű lokomatívhoz [sic!] és készséggel szolgáltatta a segédkezet mindazoknak a lehetetlenné tételéhez, akik mint a józan haladás és okos szabadság zászlóvivői útjában állanak retrográd céljainak. A kálvinista Róma lényegéből kivetkőztetése és ezzel ellentétes tartalommal megtöltése: mint 48
