Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)

Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon

Éberség és ezzel a Vörös Hadseregbe való belépésre bíztatta a hallgatóit. Egyik diákja vallomása szerint Rapaics „kijelentette, hogy nem akar terrorizálni, de aki belép, az már rövid idő alatt levizsgázhatik s igen enyhén fognak a tanárok vele bánni a vizsgán. Ezen beszéd hatása alatt ketten mindjárt jelentkeztek is a hallgatók közül... ”5 A „preventív" terror harmadik módszere a polgári lakosság lefegyverzése volt: a helyi direktóriumok elrendelték a fegyverek beszolgáltatását. Ezt gyakran éjjeli házkutatásokkal hajtották végre, amivel igyekeztek mindin­kább félelmet kelteni a helyi lakosságban. Jól szemlélteti ezt Baltazár Dezső tiszántúli református püspök visszaemlékezése, aki a következőket jegyezte fel az 1920-ban megjelent, A próbáltatások idejéből című munkájában: „A gyilko­sok jöttek aztán az én lakásomra éjjel, féltizenegy órakor. Hogy milyen szándékkal jöt­tek, az gondolható. Az ajtó megzörgetésére János fiam jelentkezett. A tanácskormány nevében követelték az ajtónyitást. János fiam kinyitotta az ajtót. Az ebédlőbe mentek s nagy hangon kiabálták, hogy a fiamnak nincs rendben a dolga, tehát elfogják, elhur­colják. Egyetlen számbavehető földi védelmezőjét szegény, gyámoltalan családomnak. Szegény felriadt feleségem a másik szobából kiáltva adta a megriadt fiamnak a taná­csot, hogy követelje az elfogatási parancsot a betörőktől, mert ezek bizonyára ki akarják a családot irtani. Erre három terrorista a feleségem hangja után indulva berontott a hálószobába sott a megrémült asszony elé tartottak valami írást, ami szerintük azt tar­talmazta, hogy ki vannak küldve fegyver után kutatni. Meg is kezdték a szekrényekben a kutatást, miközben az új, eszményi társadalom, az emberi, boldog, tiszta világ egyik harcosa: Halász terrorista az ágyra köpött. Az Istentől rendelt családi élet eme tisztes bútora igazán nem is várhatott más köszöntőt az ilyen látogatóktól. Halász részeg volt, de lehet, hogy benne volt ez az eljárás az ő kommunizmusa receptjében. Akár az egyik, akár a másik való, mindenesetre jellemző azokra, akik a tanácskormány törvényes em­bereiként adták ki magukat."6 A források egybehangzó tanúsága szerint a Tiszántúlon alig egy hónapig regnáló Tanácsköztársaság regionális központja Debrecen volt. Ez elsősorban a helyi vagongyár munkásainak révén valósult meg, akik - ahogy a prole­tárdiktatúra 40. évfordulóján, 1959-ben kiadott forrásgyűjtemény bevezetője fogalmazott - „Debrecenben megalapozták és magvát képezték a vörös uralomnak [.. .ezáltal - a szerző] a magyarországi bolsevizmus tekintetében Debrecen elfoglalta 5 A Gazdasági Akadémia haladó szellemű tanárairól. Közli: Komoróczy 1959. 346-348. Érde­mes megjegyeznünk, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltását követő napon, 1919. március 22- én Debrecenben kommunista szellemiségű Diák Tanács alakult, amelynek tagja lett a város felsőoktatási intézményeinek több hallgatója is. Közöttük találjuk például Thury Levente és Kardos László bölcsészhallgatókat. Mindkettőjük ellen fegyelmi eljárás indult a Tanácsköztár­saság bukását követően. Előbbit kizárták az egyetem hallgatói közül, majd a két világháború közötti időszakban Debrecen liberális szellemiségű napilapjának, a Debreceni Független Újság­nak lett a szerkesztője. Utóbbi dorgálásban részesült, később jelentős irodalomtörténész lett. Orosz-Barta 2012. 59. 6 Baltazár 1920. 63-64. 47

Next

/
Thumbnails
Contents