Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Kerepeszki Róbert Éberség Az ELLENFORRADALMINAK VÉLT FOLYAMATOK „kezelése" a Tiszántúlon „A politikai hatalmat bitorló kisebbségek, ha uralomra kerülnek, a terror eszközéhez szoktak nyúlni. A hatalmat csak erőszakkal szerezhetik meg, és csak erőszakkal tarthatják meg kezükben.” Ezzel a találó gondolattal kezdte Gratz Gusztáv az 1935-ben megjelent, A forradalmak kora című munkájának vörösterrorral foglalkozó fejezetét.1 Amikor 1919. március 21-én a második Vix-jegyzék hatására Károlyi Mihály átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak, kevesen sejthették, hogy a következő hónapokban a Gratz által említett erőszak olyan fizikai, lelki és ideológiai terrorban manifesztálódik Magyarországon, amely kitörölhetetlen emlékeket hagy maga után. A fenti megállapítás mind az országos (kollektív), mind pedig a helyi (lokális) emlékezetre is maradéktalanul igaz. A jelen tanulmány egy olyan régió, a Tiszántúl egyes eseményeit kívánja nagyvonalakban bemutatni, amely - ahogy látni fogjuk - sajátos helyet foglal el az 1919-es vörösterror történetében. Fontos megemlítenünk, hogy a rendszerváltozás előtti helytörténeti szakirodalom - nyilvánvaló okokból - kerülte a vörösterror említését. Az 1970-es, 1980-as évek folyamán megjelent különböző várostörténeti monográfiák a Tanácsköztársaság időszakával kapcsolatban szinte kizárólag csak a helyi direktóriumok megalakulását, a Vörös Hadseregbe történő toborzásokat, tanácsválasztásokat írták le, és ezeket is meglehetősen vázlatosan (a kivételről a későbbiekben még szólunk).2 A történettudomány napjainkra már tisztázta azt, hogy a vörösterror lényegében több fázisban „fejlődött" kegyetlen fizikai erőszakká. Ennek kezdete az volt, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után az új kommunista vezetés azonnal igyekezett bizonytalan hatalmát megszilárdítani, amit megfélemlítéssel, a „preventív" terrornak nevezhető „módszer" alkalmazásával próbáltak elérni. Ennek része volt az, hogy az 1919. március 21-ét követő napokban 1 Gratz 1935.125. 2Lásd például Fehér 1973.225-229., Komoróczy 1972.393-395., Szendrey-Nyakas 1980.281-286. 45
