A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
kezdte el betölteni a központi funkciókat (piachely, városi munkahelyek). Emiatt Sztálinváros és vidékének kapcsolata sokkal jobban hasonlított az amerikai új iparvárosokhoz, mint az európai tradicionális városokhoz. * * * A városba érkezők hiába keresték Sztálinvárosban a várost, a városokhoz kötődő korábbi tapasztalataik miatt ez nem igazán sikerült nekik. Sztálinváros csak úgy válhatott várossá, ha megváltozik magának a városnak a fogalma és a vele szemben támasztott elvárások. A teljesen újszerű városkép köré szőtt mítoszok a városlakók identitásának kiindulópontjaivá váltak. A hősiesség, az aranyláz, a káosz, a gyökértelenség, az olvasztótégely és a kozmopolitizmus mitoszai a politikai rendszer megítélése mentén váltak ketté, s pozitív vagy negatív előjellel a városról szóló történetek keretét alkották. A város imázsának fontos alkotója volt a befejezetlenség. Mintha folyton átalakuló vagy átalakítható lett volna a város. Ez azt is lehetővé tette, hogy mindig az éppen politikailag legjobban megfelelő mítosszal alapozzák meg lokális identitásukat a városlakók. Város az, amiről mítoszok szólnak? — tehetnénk fel a kérdést, ha nem tudnánk, hogy ezenkívül számos értelmezési keretben és ismérv alapján definiálható egy város. Mindemellett egy város csak akkor látható a kortársak és a későbbi korok számára önálló entitással bíró településnek, ha saját mítoszai vannak, amelyek a róla szóló elképzeléseket és az ott élők identitását meghatározzák. Egy város mítoszait nagymértékben azok az elvárások hozzák létre, amelyek a városról szóló diskurzust teremtik. Ezért egy város sajátos szimbolikus jelrendszerén és egymást átszövő mítoszain keresztül is értelmezhető. Azon keresztül, hogy mi „látható” és mit „kell” látni a városban, hogy a kulturális és társadalmi rend miként jelenik meg a különböző szövegekben. A mítoszoknak talán egyik legfontosabb funkciója úgy valósul meg a városok történetének „teremtése” során, hogy a mítosz, úgy tűnik, rendet rak a fejekben, és átláthatóvá teszi a környező világ történéseit. A város nemcsak épületekben, utcákban (építészetében), nemcsak lakosságban, társadalmi csoportokban, demográfiai adatokban, nemcsak egy településszerkezet elemeként vagy egy-egy régió funkcionális központjaként létezik, hanem a képzeletben is. Áttételesen azokban a szövegekben, amelyekben mindennapi tapasztalataikat a korabeli vagy későbbi hétköznapi szereplők rögzíteni vélték, legyen szó újságcikkekről, helyi vagy országos közigazgatási iratokról, bírósági perekről, visszaemlékezésekről vagy akár a városról szóló történetírásokról. Sztálinváros narratív városképei, a városról szóló elbeszélések olyan, a fizikai városképet is megalapozó történeteket, mítoszokat teremtettek, amelyek A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története 154
