A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története A sztálini szöveg első része a káderkiválasztás politikai, a második a hozzáértésbeli szempontjairól szól. Ha listát készítünk 4 az elvárásokról, akkor egyrészt körvonalazódik az „ideális” káder alakja, másrészt az is rögtön látszik, hogy nagyon képlékeny a megfogalmazás módja - például a rendszer ellenségképének folyamatos átstrukturálódása vagy a propaganda hatékonyságának értékelési nehézségei miatt. Tehát egészen biztos, hogy az irat csak irányelvekkel látta el a helyi gyakorlatok működtetőit, vagyis az „ideális”, de legalábbis a valóságban érvényesülni tudó, sikeres káder alakjának felvázolásához a lokális viszonyokat, a káderpolitika konkrét működését kell elemezni. A különböző jelentések összeállításához mellékelt útmutatók alapján a tanácsi káderek csoportjával szemben támasztott egyéb elvárások is leírhatók. A teljesség igénye nélkül ezek például: a nők és a fiatalok minél nagyobb számban képviseltessék magukat, a munkás-paraszt származás és a párttagság igénye - ami például nem volt egyértelmű elvárás. Felmerül a kérdés, hogy a káder központilag megalkotott értelmezése hogyan illeszkedik a korszak társadalomképébe: beilleszthető-e a munkás-paraszt-értelmiségi „szentháromságba”, s ha igen, hogyan. Érdemes lesz vizsgálni egy-egy vállalat vagy például a tanács kádereinek egymáshoz való viszonyát is. Beszélhetünk-e kádercsoportról? Van-e különbség a káderkollektívák között? Ezek a kérdések mind a káderfogalom helyi, társadalmi jelentésrögzülésének feltárásához nyújtanak támpontot, amit a továbbiakban érdemes lesz az országos politika káderképével is összevetni. Az 1953. március 18-i dátummal ellátott „Kétéves káderfejlesztési terv”54 55 szerint a városi tanács kádereit három csoportba sorolták. „Vezető kádernek” számítottak a városi tanács csoportvezetői, a kerületi tanácselnökök és a tanácsi vállalatok vezetői. Az iratok tanúsága szerint a városi tanácselnök és helyettese^), valamint a városi VB-titkár nem tartozott a városi tanács hatáskörébe. A „középkáderek” közé sorolták a tanács vezető előadóit, a kerületi tanács VB- elnökhelyetteseket, a titkárokat,56 az iskolák igazgatóit, a tisztiorvost és az állatorvost. Az előadók, szociális felügyelők, anyakönyvvezetők és az intézmények vezetői pedig ún. alsókádereknek minősültek. Az, hogy a különböző besorolású káderekkel szemben támasztott elvárások, az esetleges hatáskörük között mi volt a pontos különbség, még a kutatás keretein belül tisztázásra szorul. Mint ahogy 54 Politikai szempontok: elkötelezettség; tanulási hajlandóság; a párt politikájának propagálása; éberség; fegyelmezettség, hála; a másokkal, a „tömegekkel” való kapcsolattartás, tehát a hatékony propaganda megvalósításának képessége. Hozzáértés szempontjai: átlátják, értik a munkát; hatékonyan dolgoznak és lelkesen, szervezőkészség, kreativitás, bátorság, önállóság, vezetői képesség; önkritika képessége, kritika elfogadása; szerénység. xS MNL VeML XXIII. 629. 2. d. (sz. n.) Kétéves káderfejlesztési terv. (sz. n.) 56 A „titkárok” megfogalmazás jelen esetben nem egyértelmű, további értelmezést igényel. Valószínűsíthetően a kerületi VB-titkárokról van szó. 44
