A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Cserős Borbála: Új város – új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében. A helyi politikai elit kiépítésének folyamata és forrásai

A tervező Szendröi Jenő, Lauber László és Mátrai Gyula volt.26 A részleges üzembe helyezés időpontja (1952. augusztus 20.),27 mint minden nagy eseményé, fontos dátumhoz kötődött. A nagyméretű ipari beruházásoknak stratégiai, gazdasági céljai mellett ideológiai jelentőségük is volt. A kommunizmus ilyetén szimbolikus retorikáját például a Socialist Spaces című kötet bevezetője is felhívja a figyelmet:

„Egy kohó megtestesíthette a kommunizmus kohóját, egy lakóközösség a szocialista rend mikrokozmoszát, pont úgy, ahogy a napközi otthonos iskola a jövő városának kommunista paradigmáját.”28

A kohó és az erőmű megépülésével radikálisan megváltozott az élet Várpalotán: a rengeteg beköltözővel a lakosságszám hamarosan meghaladta a húszezret, az álmatag kisvárosból gyorsan fejlődő iparváros lett, új életritmussal, és mindez már egy másik kontextusban: a fejlődő szocialista városéban. Várpalota ezzel átkerült egy másik, szélesebb értelmezési keretbe, országos szerepre tett szert.

Az új, szocialista város megépítésekor a tervezőknek többféle kihívással kellett szembesülniük. Ezek között akadnak helyspecifikusak - a város eleve adott és a világháborút is túlélt szerkezetével összefüggők - és olyan nehézségek is, melyek nemcsak Várpalotán merültek fel, hanem sok más város újjáépítésénél is. Várpalota esetében:

,,[A] községből várossá alakulás akkor [1951 - Cs. B.] még nem jelentett többet egyszerű névcserénél, mert a várost még ezután kellett megépíteni. A tervhivatal és az Építési Minisztérium a Várostervező irodát bízta meg az új város tervének elkészítésével. A tervezésnél 25 ezer lakossal számoltak, de a további fejlődésre is gondolva a középületeket már 30 ezer emberre méretezték. A tervezés főmérnöke, Radnai Lóránt a történelmi és földrajzi adottságok szem előtt tartásával vázolta az új városközpont képét a terjeszkedés irányát.”29

A lakosságszám végül soha nem érte el a harmincezer főt. A városépítés dilemmáit és a céljait, vagyis magát a koncepciót a főmérnök Radnai Lóránt Várpalotáról című írásában foglalta össze:

Cserős Borbála: Új város - új káderek: Várpalota az 1950-es évek első felében

26 Szendröi 1955. (nincs oldalszámozás)

27 Várpalota 20 éve 1971. (nincs oldalszámozás)

28 Crowley - Reid 2002: 8.

29 Könczöl 1998: 50.

33