A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Valló Judit: „Elvtársak, várossá lettünk”. Ajka város születése a helyi sajtó tükrében
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története Az ipari üzemek megtelepedésének második hulláma a két világháború között érte el az ajkai térséget. Akkor is elsősorban az olcsó energiaforrás és a jó közlekedés (szénbánya, vasút) vonzotta a beruházókat Ajkára. 1935-ben az Egyesült Izzó, valamint a Linde AG és az IG Farben német cégek kriptonégőgyárat létesítettek Csingerben,5 1941-töl pedig Tósokberénd és Ajka határában kezdődtek meg a leendő alumíniumkohó és timföldgyár építési munkálatai. Mindkét iparosodási időszakban felmerült az üzemekbe érkező munkások és egyéb személyzet elhelyezésének a problémája.6 Először 1878-ban a bányatársaság,7 majd 1892-ben az üveggyár épített lakásokat, elsősorban szakmunkásai számára. Az iparosodás második hullámában, a timföldgyár létesített lakótelepet 1941-ben. Itt, a készenléti lakótelepen, a cég értelmiségi dolgozói - mümesterek, mérnökök, tisztviselők - éltek 11 lakóház 35 lakásában. A fizikai munkások, akik jellemzően a mezőgazdaságból tértek át az ipari munkára, a környező falvakban laktak, albérletben.8 Ajka körzetének iparosodása tehát már jóval az 1950-es évek szocialista iparosítása előtt megindult. A környék kistelepülésein a mezőgazdasági keresők aránya a 19. század végétől folyamatosan csökkent, illetve már ekkor megkezdődött a nagyobb, ipari üzemekkel rendelkező községek népességgyarapodása a közeli kisebb falvak rovására. Az ipari üzemek kezdetben rászorultak a cseh- német-osztrák szakmunkások bevándorlására, akik mellett a helyi képzetlen, mezőgazdasági népesség eleinte csak ipari segédszemélyzetként volt alkalmazható. A századfordulóra, a vándormunkások letelepedésével nemzetiségileg és vallásában is sokszínűvé vált Ajka térsége. A korábbi protestáns többséget katolikus dominancia váltotta fel, illetve zsidó kispolgárság is megtelepedett a terüle5 A kriptonégő Bródy Imrének (1891-1944), az Egyesült Izzó fejlesztőmérnökének a szabadalma volt. A termék az 1936-os Budapesti Ipari Vásár egyik szenzációjává vált, és már a következő évben megjelent a külföldi piacokon is. 1944-ben az Egyesült Izzó kutatójaként főnökei védettséget jártak ki a zsidó származású mérnök számára, de lánya és felesége elhurcolása után, Bródy Imre önként feladta védettségét. http://www.omikk.bme.hu/archivum/magyarokyhtm/brodyrov.htm (Utolsó letöltés: 2012. október 29.) 6 Az iparosodás megjelenésével Ajkára és a vonzáskörzetébe tartozó falvakba - az addigi magyar nemzetiségű, földműves népesség mellé - cseh, német, osztrák üveg- és bányaipari szakmunkások érkeztek. 7 Ekkor 13 házban 65 lakást létesítettek bányászoknak, és három tiszti lakást építettek a bányatiszteknek. A bánya közelében 1898-ra már 24 épületben 153 lakást biztosítottak ingyen a bányamunkásoknak. „A lakások általában szobából, konyhából, kamrából álltak, s a házhoz kis veteményeskert is tartozott. A nőtlen bányászok kaszárnyákban, barakkokban, vagy családos munkásoknál laktak. Ok teljes ellátásért 15-20 forintot fizettek 1898-ban.” Giay 1990: 101. 8 Giay 1989: 159. 250
