A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség”. A város első hétköznapjai: Várpalota, 1951–1952
forráshiányt és a részben ebből fakadó szervezetlenséget, amely a várossá nyilvánított település strukturális átalakulását kísérte végig. „A vállalat alakult 1951. szeptember 1-jén. Decemberben kaptam 60.000 Ft beruházást, amelyből 20 000 Ft-ot az iroda felszerelésre költöttek cl. Az cl nem vásárolt pénzt 1951. évben befagyasztották. A vállalat 1952. évre újabb beruházást nem kért és így a műhely teljesen felszerelés nélkül áll.”31 A jelentés időszakában huszonhárom alkalmazottja volt a vállalatnak, akik azonban műszaki és pénzügyi háttér nélkül természetesen nem tudtak érdemben változtatni a folyamatos nehézségeket okozó vízhiányon, nyomásproblémákon, csőtöréseken. Nem volt könnyebb helyzetben a település köztisztaságáért felelős vállalat sem, hiszen egy épülő térben kellett volna rendet tartania úgy, hogy az ehhez szükséges minimális feltételek sem voltak adottak. A tizenkét alkalmazottból hét utcaseprő, illetve összesen három kukásautó és annak cgy- egy vezetője járta az utcákat. „A szemétszedés a meglévő új házaktól történik. Az építkezés miatt túl sok a szemét [...]. A vállalat jelenleg beruházási költségekre hitelt nem kapott, és így nem képes több kocsit és embert beállítani. A vállalatnak iroda felszerelése nincs, az utcák takarítása a legnagyobb porral történik, mivel öntöző-lajt nincs. A dolgozók részére védőruha, védőétel, mentőszekrény egyáltalában nem létezik.”32 Mindkét vállalat 1952. novemberi jelentéséből kitűnik, hogy egy esztendővel Várpalota várossá nyilvánítását követően sem sikerült a városüzemeltetési feladatokat maradéktalanul ellátniuk. Pedig a város tanács VB igazgatósági osztálya 1952 januárjában nagy ívű terveket fogalmazott meg az első teljes évre vonatkozóan. Előtte az önkritika jegyében azért belátták, hogy az átállás a munkamódszerek, munkafegyelem és az érdemi ügyintézés, valamint az új káderek támogatása tekintetében voltak hiányosságok. Az önkritikus jelentéseket olvasva számos olyan anomáliára, akkut problémára derül fény, amelyek egy-egy hivatalos beszámolóban meg sem jelentek volna. így például 1952 első negyedévére ígéretet tettek arra vonatkozólag, hogy munkamorál esetében a hivatali időt nemcsak a délutáni záráskor, hanem a reggeli kezdéskor is be fogják tartani. Illetve, hogy „még a legkisebb” bevásárlásaikat csak hivatali idő kívül fogják intézni. Az Igazgatósági Osztály a működés sikerességét tehát Suits István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség" 31 MNLVcML XXIII. 627. b. 1. doboz. 32 MNL VeML XXIII. 627. b. 1. doboz 233
