A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „A közellátás vonalán támad az ellenség”. A város első hétköznapjai: Várpalota, 1951–1952
Szííts István Gergely: ,,A közellátás vonalán támad az ellenség ” Váipalota és környéke, a hazai gazdaság alig tudta finanszírozni az ide tervezett beruházásokat. Emiatt pedig állandó forráshiány mutatkozott és bizonyos munkákat, fejlesztéseket nem lehetett elvégezni. A VB-ülési jegyzőkönyvekből is jól látszik, hogy a városi tanács tagjai jelentéseikben a nagyra törő gazdaságpolitikai tervek és szólamok mellett leginkább a kialakult közállapotokról számoltak be. 1952. április 20-án például a Köztisztasági Vállalattól azt kérték, hogy az építkezési törmelékeket, valamint a házak melletti szemétkupacokat minél előbb szállítassák el. Egy II. kerületi (Pétfurdő) tanácsos pedig arra panaszkodott, hogy a házak melletti szemétgyűjtők hiánya miatt a lakók az utcára öntik felesleges lomjaikat.15 A kialakulóban lévő városi térszerkezetek rendezetlensége, a bontások és építkezések megnehezítették az itt élők mindennapjait. Az első esztendőben sokszor még azok sem lehettek feltétlenül elégedettek, akik lakáshoz jutottak. Egyes városrészekben ugyanis komoly gondot okozott a vízhiány, a víznyomás és az ipari víz kérdése. 1952 augusztusában a VB-ülés egyik résztvevője arról panaszkodott, hogy a felsőváros közkútjaiból hetek óta nem jön víz. Ennek oka egyrészt a nagy építkezések és a bánya vízelszívó ereje, a vízmérő órák hiánya miatti pazarlás, a szivattyúk kis száma és kapacitása, valamint a közkutak elhanyagoltsága volt. Mindezzel együtt a vízproblémákat az önkritika jegyében nem elsősorban a külső körülmények, hanem a munkamorál és a szakképzettség hiányának számlájára írták.16 Látható és láthatatlan társadalmi konfliktusok Az éppen alakulófélben lévő városvezetés saját helyzetét tovább nehezítette azzal, hogy az egyes kerületek, testületek vezető pozícióiba legtöbbször politikai alapon jelölt kádereket. Ez pedig azzal járt, hogy helyismeret, társadalmi kapcsolatrendszerek és megfelelő egyéni kvalitások hiányában szerepük csupán formális szinten működhetett. Egy példa erre, hogy 1952-ben a III. kerületi tanácsba jelölt öt férfi közül egy sem volt helyi, mindannyian egy vagy két éve költöztek csak ide. De hasonló eset figyelhető meg a városi ülnökök jelölésénél is, itt ugyanis a háromból csupán egy fő volt „őslakos”.17 A helyi közigazgatásban a legfőbb szempont tehát a politikai megbízhatóság, a lojalitás és nem a szakértelem vagy a helyismeret kérdése volt. Ahogy az ország számos pontján, így Várpalotán is nemcsak egy új várost, hanem egy új vezetői réteget is igyekeztek kinevelni. Ezzel azonban gyakorta éppen ellenkező hatást, bizonytalanságot és bizalmatlanságot értek el.18 A települést és a hivatali 15 MNL VeML 627. a. 1. kötet. 1952. április 20. 1,1 MNL VeML 627. a. 1. kötet. 1952. július 28. 17 MNL VeML XXIII. 627. b. 1. doboz. 308/1952. 18 Gyarmati 2011: 201. 229
