A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely. Tatabánya története a 20. században

A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története

rendezési tervének elkészítésekor Újvárost javasolták a város központjának.4 Azonban még sokáig az ótelepi kórház és a népház környéke is központnak számított. Elsősorban azért, mert itt volt a megyei és a városi pártbizottság, valamint a szénbányák központi irodaépülete is.43 44 Felsőgalla kisvárosi központ volt még a 60-as évek közepén is a város egyik szélén.

1948 és 1953 között a szocialista városok - köztük Tatabánya - kapták az egyébként szűkén mért lakásépítési, közműfejlesztési és egyéb szociális központi támogatások jelentős részét.4' 1950-ben kezdődött meg Tatabányán az a nagyméretű „lakástermelés”, amely az Ótelepi kolónia század eleji gyors, hatalmas építkezéseire emlékeztetett. A hangsúly a lakásépítésen volt, a régi kolóniák felszámolása miatt pedig különösen sürgőssé vált, úgy ahogy a városközpont kialakítása is.46 47

Az első városrendezési koncepcióban a tervek között Tatabánya-Újváros, mint városközpont létrehozása és a tömblakásos dózsakerti lakótelep felépítése szerepelt. Már akkor elkezdték építeni Újvárost, amikor a rendezési terv körvonalai még csak kibontakozóban voltak. 1953-ban megkezdődött Kertváros építése is. 1956-ban Tatabánya már 6 településegységből állt: Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida, Tatabánya-Óváros, Tatabánya-Újváros és Kertváros.4

7. Séta a mai Újváros helyén Forrás: Tatabánya Anno

43 Tapolcainé 2010: 21-22.

44 Gyüszi 2007:21.

45 Germuska 2004: 135.

46 Tapolcainé 2010: 22.

47 Gombkötő - Horváth - Ravasz - Rozsnyói - Szántó II. 1972: 195-199.

218