A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Sztahó Eszter Ildikó: Szocialista iparvárosból megyeszékhely. Tatabánya története a 20. században
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története \ 2. Cementgyári és mésztelepi hatajtós házak Forrás: Tatabánya Anno A munkáltató bért kért a lakások használóitól, de ez alacsonyabb volt, mint az átlagos bérlakások bérleti díja. A lakással sikerült a munkások többségét a bányához kötni és viselkedésüket is befolyásolni, szervezkedésektől távol tartani, mert ha valaki a társulatnak nem tetsző magatartást tanúsított könnyen az utcára kerülhetett, mivel a társulat tulajdonában lévő szolgálati lakásokat csak a munkaviszonnyal rendelkező alkalmazottak és munkások használhatták.1 ’ A bányavállalat nemcsak lakóházakat, hanem oktatási (alapfokú iskolák, óvodák), művelődési (kaszinók, népház), egészségügyi (bányakórház, tüdőszanatórium) és szociális intézményeket (konzumok-élelemtár) is építtetett telepein.13 14 Már 1898-ban sor került az első társulati népiskola15 megnyitására Tatabá- nya-Ótelepen. A gyors népességnövekedés miatt 1940-re hétre nőtt a vállalat által fenntartott iskolák száma. Az 1930-as évek végén hat társulati óvoda is működött. 1917-ben megnyitotta kapuit a Népház, amelynek nagytenne 750 férőhelyes volt, kiválóan alkalmas színi- és mozielőadások, hangversenyek tartá13 Fűrészné 1992: 87-88. 14 Fűrészné 1992: 91. 15 A három elődközségben ekkor már működtek felekezeti (római katolikus) 6 osztályos népiskolák. 210
