A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és „rehabilitáció”. Veszprém belvárosának Kádár-kori „ modernizálása ”
- kulturális jellegű funkcióiknak megfelelően egymás köré csoportosítva kell elhelyezni. [...]- [Mindezek által a]z első rendezési terv avult »Főtéri« koncepciója kibővül egy olyan városközponti építészeti együttessé, amelynek karaktere megszabja az építés további elveit.”21 Az elhatározást tettek követték. A 60-as évek végére elkészültek a „városrekonstrukció” tervei. A városterv két megkerülhetetlen alakja a VÁTl-ban dolgozó Kotsis Lajos, illetve a már többször említett Márton István, aki a Lakóterv (később Ybl-díjban részesült) épitésze volt. Kotsis terve 1964-ben készült el, s többek között a Cserhát lebontását, illetve a 8-as út nyomvonalának délebbre történő áthelyezését tartalmazta. Munkájával kapcsolatban a már idézett Hollay a következőket írta: „A város teljes területére - beleértve a városközpontot is - még 1963- ban elkészült egy részletes rendezési terv, készítői Zsitva Tibor és Kocsis Lajos [sic!]. Ez a terv csak az 1961-1962-ben fennálló adott gazdasági és műszaki feltételekkel számolhatott. Számos kérdésben, mint:- a 8. sz. főútvonalnak a városon való átvezetési módja,- a városközpontban elhelyezendő jelentősebb létesítmények előremutató megoldást javasolt, részleteiben azonban a városközpont kialakítására nem adott olyan megoldást, mint amilyen funkcionális műszaki igényekkel már az 1965-66-os években reálisan számolni lehetett.”22 * Ennek szellemében, a saját bevallása szerint 1968-tól minden idejét Veszprémre fordító ’ Márton, az előbbi tervekhez igazodva, azokat továbbgondolva, nagyszabású új épületekkel kívánta gazdagítani Veszprém építészetét. „Az épülő városközpont beépítési terve azokra a funkcionális elvekre épül, melyeket a városközpontok korszerű kialakításának tekintetében megismertünk. [...]- A terület geológiai adottságai (sziklás altalaj) kötelező erővel írták elö a beépítés szintmagasságának meghatározását, olyan léptékváltás igényével, amely a gazdaságos területfelhasználást igazolja.- A nagy szanálásra való tekintettel (rossz állagú, korszerűtlen épületállomány, de nem műemlék jellegű) az új városközpont és a városba bejöNagy Szabolcs: „Rekonstrukció " és „rehabilitáció " 21 Hollay 1967. 22 Hollay 1967. Thiery 1981: 131. (Egyébként korábban a méltán elismert salgótarjáni városközponton is dolgozott.) 197
