A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)

Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció” és „rehabilitáció”. Veszprém belvárosának Kádár-kori „ modernizálása ”

Nagy Szabolcs: „Rekonstrukció ” és „rehabilitáció "

statisztika szerint a közeli Szabadság tér volt a budapesti Nyugati tér, illetve egy miskolci kereszteződés után az ország harmadik legforgalmasabb kereszteződése.16 Azonban az eredeti szándék szerint a főutat a továbbiakban nem a város területén kívánták keresztülvezetni, hanem jóval északabbra, a mai Házgyári úton keresztül alakítottak volna ki számára új nyomvonalat.'7 Anélkül, hogy szakmai ismeretek híján a valóban fontos kérdés témánkhoz kapcsolódó megoldását érdemben értékelném, megemlítem, hogy a 8-as főút városi szakasza kérdésének rendezését (az előbb említett Felszabadulás úti lakótelephez hasonlóan) hosszú távon szintén nem a belváros átalakítása, hanem az eredeti elképzeléshez hasonlító új program, mégpedig az országban elsőként, a 70-es 80-as évek fordulóján megalkotott, a várost elkerülő útgyűrü hozta meg.

Harmadik problémaként az érintett területen található épületek általános építészeti állapotát, az ott található lakások komfortfokozatát vetették fel a döntéshozók. Ebből a szempontból főleg a Cserháton található, már említett módon zsúfolt beépítettségű apróházas terület tekintetében volt kimutatható a legnagyobb lemaradás. Azonban más, hasonló adottságokkal rendelkező városrészek (Buhim-völgy környéke, Dózsa város) hosszú távú fejlődése, nem igazolta azt, hogy ezen állapotokon kizárólag teljes utcák bontásával lehetett változtatni.18

S végezetül negyedikként jelentkezett az ideológiai érv. Az új, szocialista társadalomnak nem a múlt századi burzsoá településszerkezetre, épületekre volt szüksége, hanem a modem időkre adott válaszként nagy közösségi terekre, kis üzletek helyett nagy áruházakra, szolgáltató komplexumokra, s az ipari méreteket öltő turizmust kiszolgálni képes vendéglátó ipari egységekre. „Főtér” helyett „városközpontra”. A bontást és építkezést népszerűsíteni kívánó újságcikkek, tanácsülési beszédek egyébként kiemelten ez utóbbi indokot igyekeztek előtérbe helyezni, nagy hangsúlyt helyeztek az új városközpont modem, „szocialista” jellegének kidomborítására.19

Némiképpen ezen indokhoz kapcsolódik az a tény is, hogy a korszak politikusai a korábbi városra „bűnösként”, reakciós „fészekként” tekintettek. Pap János például a felszabadulás 25. évfordulója apropóján vele készített interjúban a következőket nyilatkozta.

„Veszprém valóban nagyon mélyről indult: a Horthy-rendszer egyik legexponáltabb politikai, katonai, hadiipari centruma volt. A munkás- mozgalmat ebben a városban 1919 augusztusának első napjaitól kezdve

16 Thiery 1981: 128.

17 N. N. 1962.

18 Azonfelül a bontást elkerülő környező utcák eredeti ingatlanfelosztással, de az épületek jellegét megőrző fejlesztések által ma a város egyik legdrágább környékének számítanak.

19 Például N. N. 1970.

195