A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok tervezők körében közkeletű volt, hogy egy város ideális lakosságszáma 50 és 100 ezer tő közöttire tehető.86 A tervek a Vasmű dolgozóinak létszámából indultak ki (amit 11 — 12 ezerre tettek), ehhez hozzáadták a szükséges igazgatási és egyéb alkalmazottak, valamint családtagjaik számát: így jött ki a 35^40 ezer fős létszám, amely a tervezők szerint „15-20 éves távlatban még emelkedni fog”. A tervezők a létrehozandó városban a keresők és eltartottak arányát 50-50%-ra tették.8 A Központi Statisztikai Hivatal szerint Sztálinváros (1961-től Dunaújváros) lakossága 1960-ban 31, 1966-ban 43 ezer volt.88 Sztálinváros létrejöttét a tervgazdálkodás miatt uralkodónak számító köz- gazdasági városszemlélet is befolyásolta. Ez a szemlélet a város gazdasági szerepkörét helyezte a középpontba, azon belül is az ipari szerepkört. Sztálinváros egyik elsődleges funkciójának tartották, hogy „a Vasművel kooperáló üzemek dolgozóinak elhelyezését biztosítsa, egyúttal járási székhely legyen, és mint ilyen a környező fejlődés szempontjából elmaradott területek lakosságát mint szervező központ kapcsolja be a szocializmus építésébe”.89 A női munkanélküliség égető problémaként történő rcprezentálásáig (1958) fel sem merült, hogy a Vasműn kívül egyéb - nem belső szükségleteket kielégítő - iparágat is telepíteni kell a városba. A város és régió közti területi munkamegosztás a fenti gazdasági feladatmeghatározásban is felsejlik. A város tervezői úgy gondolták, hogy Sztálinváros mintegy központi helyként kihat majd a környező településekre, azok a hierarchiában Sztálinváros alá rendelve majd a város iparosodásának hatására modernizálódnak. A tervezés során a környező települések hierarchikus alárendeltségét a város funkcióinak meghatározásával próbálták szem előtt tartani. 50 ezer főre becsülték azoknak a létszámát, „akik a város távolabbi környékén laknak, és akiket Sztálinváros központi jellege következtében igazgatási, kulturális és szociális vonatkozásokban ki fog szolgálni”.90 A szocialista városokra jellemző volt a különböző „városi funkciók” városon belüli elválasztása, ami Sztálinváros tervezését és városképét is alapvetően meghatározta, mind a hivatalok és a lakókerületek, mind a lakóhely - munkahely területmegosztásában. A város a környező települések életében mégis csak idővel, az infrastruktúra megteremtésével 86 French - Hamilton 1979: 11. 87 Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában. MNL OL XXVI-D-8-f. 88. d. 2. ss Dunaújváros 1950-1965. 1966: 8-11. A keresők és eltartottak aránya 1960-ban 58- 42% volt. A város lakosainak száma azóta alig emelkedett. 2009-ben 48 ezren éltek Dunaújvárosban és a régió leggyorsabban „elöregedő” társadalmú városának számított. KSH 2011. 89 Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában. MNL OL XXVI-D-8-f. 88. d. 1. 90 Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában. MNL OL XXVl-D-8-f. 88. d. 2. 153
