A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
szerkezetükben egyperces novellákra hasonlító, egy-két oldalas történetből áll. Az első rész, ami az Utazás címet viseli a Sztálinvárosba utazást mutatja be a „fapadoson” az író szemszögén keresztül. A város érzékelése Örkény számára is a vonaton kezdődik. Ez a régi toposz, a „munkásvonat” mozgalmassága már a magyar szociográfia egyik „szülőatyját”, Szabó Zoltánt is megihlette az ingázók utazásának bemutatásakor.'4 A „fapadoson” alvó munkás fényképe a Cifra nyomorúságban (Orbán Ferenc felvétele, Budapest vonzásában) - amely a harmincas években felvirágzott „szociofotó” műfaján belül született - sokak számára vált emlékezetessé. A szociográfia hetvenes évekbeli másodvirágzása idején, László-Bencsik Sándor tollából megjelent munkásszociográfía29 30 is a reggel a gyár felé tartó busz tömegében kezdődik.31 Tar Sándor egyik korai, emlékezetes írása - ami a 6714-es személy címet viseli - egy munkásvonat útjáról szól.32 Ember György is a sztálinvárosi vonat „baráti” légkörének ccsetelésével kezdi a „nagy utazás” ábrázolását propagandisztikus regényében, akárcsak Örkény.33 „Személyvonat. Fapados. Szombat délután van, az utasok megszámlál- hatatlanok. Amikor elindulunk a Déli vasútról, már olyan egynemű húsmasszává préselödünk, amilyennel a szalámit töltik. Az embernek az az érzése, hogy ha egyetlen személlyel többen volnánk, szétvetnénk a vagon falait; ennek ellenére Kelenföldön kipihent embertömegek zúdulnak rá a vonatra, töretlen lendülettel semmisítve meg a fizika törvényeit. [...] Érdliget, Érd, Ercsi. Sokan leszállnak. Akik maradunk, hamarosan összebarátkozunk, mint egy szűkebb, meghittebb család tagjai. Mint olyan emberek, akik Sztálinvárosba utaznak. - Szintén Sztálinba tetszik utazni? - kérdi egy termetes asszonyság. Megindul az eszmecsere...”34 Ezt követően a szerző a Sztálinvárosba utazókat próbálja emberközelbe hozni, különbözőségüket hangsúlyozva. Szóba kerül egy feketevágás miatt lecsukott ember, Mari férje, aki őt elhagyta és összeköltözött „egy rondasággal” (Mari a Horváth Sándor: Sztál invárosi mítoszok 29 Szabó 1986: 110-115. 30 László-Bencsik 1973. Jl „[•••] nemigen emlékszem rá, hogy valaki is ilyen hitelesen idézte volna meg ezeket a frissen ébredés öröme nélkül, villamoson, buszon végigzötykölődött, napfénytelen hajnalokat” - írja Földes Anna a könyv bírálatában. Földes 1976: 352. 3" Tar 1981. A „munkásvonatok” ábrázolása a dokumentumfilmekben is „hálás” téma volt: ennek talán legnagyobb hatást kiváltó példája Schiffer Pál Fekete vonat című filmje 1970-ből. ” „Különös vonat volt ez. Végeláthatatlan hosszú kocsisor, amelyet mintha egy atyától származó rengeteg testvér töltene meg. Mindegyik ismerte a másikat, egymás mellett elhaladó emberek egy-két odavetett szóval tréfálkoztak, az ablakon kinézők köszöntget- tek és ismerősöknek kiáltoztak szüntelenül.” Ember 1953: 32. 34 Örkény 1985: 346. 135
