A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története csupán nagy felvonulásokra, hanem nagyobb autóforgalomra is alkalmasak voltak. Sztálinváros esetében - akárcsak a szocialista városokban - a főútnak tervezett Sztálin útnak és a főtérnek szánták azt a szerepet, hogy ne csak a mindennapi élet, hanem a felvonulások és rituálék fő színtere is legyen. Ezt jelezte a Sztálin út a maga 85-110 méteres szélességével is, amely azért is lett ilyen széles, hogy háború esetén járható utat biztosítson a kármentesítő egységeknek (csak néhány évvel a háborús romeltakarítás után vagyunk). Az út grandiózus tervét bizonyítja, hogy a Sztálin-barokk berlini főútját, az ugyanebben az időszakban épült Stalinallee-t (1961 óta Karl-Marx-Allee) csak 75-80 méter szélesre tervezték.20 Az első tervek szerint a Sztálin út végére, a pártház előtti főtérre egy legalább 30 méter magas toronyszerű épületet terveztek, amelyben a városi tanács kapott volna helyet. A terv már 1952-ben sem felelt meg az akkori hivatalos „városépítészeti szemléletnek”, a „csúcsos” végű tornyot - a modernizmus hatását is magán hordozó - toronyház váltotta fel. Ráadásul a helyi „felhőkarcoló” a modem városi élettel szembeni tradicionális kulturális félelmeket is felszínre hozta.21 22 23 A tanácsház építésében az is konfliktust okozott, hogy jóval magasabb lett volna, mint a már 1951-ben elkészült pártház. Ezt a helyi pártvezetők nem nézték jó szemmel. Az 1956-os beépítési tervben végül egy magas - de az eredeti terveknél jóval alacsonyabb - irodaház formájú épület mellett döntöttek." A főtér rendezési tervét rendszeresen változtatták, a monumentálisra tervezett épületek magasságán évről-évre vitatkoztak.'1 Emiatt a főtér még akkor is befejezetlenül állt, amikor a lakókerületek jelentős része már elkészült. Ezért a „legreprezentatívabb” térnek Sztálinvárosban még 1956-ban is az eredetileg lakókerületi „alközpontnak” tervezett Bartók Béla művelődésház előtti terület számított. Bár ezt a teret nem demonstrációkra tervezték, 1956. október 25-én mégis ott tüntettek a helyi forradalmi nagygyűlés résztvevői, nem pedig a „politikai akarat kinyilvánítására tervezett”, befejezetlen „főtéren”, vagy az akkoriban még félkész Sztálin úton.24 A főterek monumentális terveinek megvalósítása más országok szocialista városaiban is rendre problémákat okozott, mivel a politikai széljárás (pártvezé20 Heineberg 1979: 311. 21 A felhőkarcoló többnyire a modern városi fejlődéssel kapcsolatos félelmek egyik szimbóluma. Erről: Lindner 2006. 22 Ekkor már nem a monumentalitás, hanem az járt a tervezők fejében, hogy a torony- épület „különböző rálátások szempontjából szerves csatlakozásokat biztosít a beépítés különböző irányaihoz”. MNL OL XXVl-D-8-f. 89. d. 745. dosszié. Sztálinváros beépítési tervéhez. A második ötéves terv építési üteme. 23 Erre példa egy 1953. évi - az MDP Politikai Bizottságának beterjesztett - előterjesztés. MNL OLM-KS 276-53. 142. őe. 1953. október 21. 24 ÁBTL 0-13582. 12. 132
