A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok lin halála után a várost, a Dunaújvárosra átkeresztelés után pedig rendszerint lakóinak önérzetét, sajátosan testet öltött lokális identitását is sérthette. A sztálinvárosi építkezés hivatalosan 1950. május 2-án kezdődött. Azonban a város nem akkor született, amikor meghoztak egy népgazdasági tanácsi határozatot, vagy lerakták az első épület alapkövét, hanem mikor az emberek egységes „város”-ként kezdtek Sztálinvárosról beszélni, írni, vagy gondolkodni. A város születése ugyanúgy köthető az írott szövegekben végbemenő változásokhoz (amelyek áttételesen az emberek fejében végbemenő átalakulásokat ábrázolják), mint az első kapavágáshoz. Egy várost nem kizárólag közigazgatási határozatok, nemcsak kotrógépek és daruk, hanem az emberek fantáziája, a városról szóló képzetek és az egységes ábrázolás lehetőségét közvetítő mítoszok is teremthetnek.8 A város történetének értelmezési keretet adó mítoszok már az első kapavágás előtt megszülettek. A városról már keletkezése előtt sokféle elképzelés élt az emberek fejében. A település létrejötte, tervezett és előre meg nem tervezett növekedése, lakóinak cserélődése olyan mitoszokat teremtettek, amelyek megkönnyítették a kezdetben igen nehezen átlátható, más szóval olvasható és értelmezhető város történetének megteremtését. A város történeti definíciója és az annak megújítására törekvő „szocialista várostervezők” városképei képezték az alapját a Sztálinvárosról szóló első mítoszoknak. A „szocialista város” mítosza és az ebből következő városértelmezés volt az első tényező, amely meghatározta a Sztálinvárosról — egyben a II. világháború után épülő iparvárosokról - szóló elképzeléseket. A város a tervasztalon a modernizációt, a társadalmi esélyegyenlőséget, a modern elrendezésű lakóterületeket és az összkomfortos lakásokat jelentette, amelyek a Jövőben lehetővé teszik a szocialista életforma” megvalósítását. A szocialista tervgazdálkodás viszonyai között a város építészeti összhatásának a szocialista vezérelveket kellett kifejeznie. A város „tervezett” lakóinak, a „szocialista emberek” életkereteit meghatározó városnak elsősorban a kollektív élet lehetőségét kellett megteremtenie. A város egyik fontos feladata volt, hogy „nevelje” a benne élő embereket a városi terekkel, az épületek formájával és elrendezésével, valamint a középületekkel. A szocialista városnak olyan új funkciókat kellett kielégítenie a tervezők szerint, mint például a közétkeztetés, amely a „szocialista ember” számára elsődlegessé válik majd a házi koszttal szemben. Ugyanígy a szocialista város fontos feladataként tartották számon, hogy szerepet K A városokról kialakult képzetek (imázs, image) kutatása évtizedek óta fontos témája a várostörténetnek. Ebbe beletartoznak a városok térbeli (elsősorban építészeti) szerkezetének jelentéstartalmai ugyanúgy, mint az egyes városok irodalmi, festészeti vagy akár filmbeli ábrázolásai. A térbeli szerkezet jelentéstartalmait elemző legismertebb munka: Lynch 1960; Ugyanezt a témát vizsgálja: Strauss 1961; a városok irodalomban megjelenő képzetei kapcsán felmerülő kérdésekről kiváló összefoglalást nyújt: Pike 1981. 129
