A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949–1989). Szubjektív esszé
* * * No, de nézzünk még egy várost, Pápát a diákvárost: sok évszázados hagyományok éltek, különösen az egykori plébániai iskolából kifejlődött Református Kollégium, és az 1638-ban gróf Csáky László által alapított pálos, majd bencés iskola. A két háború közötti időszak a pápai iskolarendszer prosperitásának az ideje. Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949- 1989) * * * 1949 pedig az átalakulás és sok tekintetben a leépülés kezdete. A korszak elején állami, katolikus és református tanítóképzők működtek a városban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján összevonások, átalakulások után az állami tanítóképzés is megszűnt, vagyis jogutódlással egybeolvadt a győri képzővel, ahova még a nevét is vitte. Szintén a pápai legendagyüjtemény része, hogy a képző megmaradása hat pedagóguslakáson múlott. Az akkori tanácselnök, a sokszor emlegetett Kerekes Ilus állítólag azt mondta, a textilgyári munkásnőknek sem tudunk lakást adni... Többször felmerült tanárképző főiskola Pápára telepitése, de valami miatt soha nem sikerült. A rendszerváltozás előtt is voltak próbálkozások, de csak utána sikerült - részben a Pápai Református Teológia, részben különféle felsőoktatási intézmények kiegészítő tagozatai révén - ezt az igényt teljesíteni. Pápa ma is diákváros, érdemes a pezsgést, a megelevenedő diákéletet megnézni szeptember elején a városban... * * * Pápán a török időktől kezdve mindig volt helyőrség, vagyis katonaváros is volt. A II. világháború alatt a legendás ejtőernyősök bázisa volt. Utánuk orosz megszálló egységek repülős, majd harckocsizó alakulatai, magyar híradós és gépkocsizó lövészalakulatok voltak a városban. A 1960-as években magyar va- dászrepülő-ezred vette át a pápai repteret az oroszoktól. Végezetül szeretném idézni azt az összegzést, amit Böhm Antal és Táll Éva szociológusok az 1992-ben megjelent Pápa városát elemző munkájukban tettek. Ahogy a bevezetésben idézett újságcikk jó iránymutatója volt a kommunista hatalomátvétel utáni pápai lehetőségek beszűkülésének, úgy ez az idézet, szerintem, jól mutatja a város többségi reakcióját az itt bemutatott, mozaikjaiban felvillantott 40 éves kommunista városi uralomra. „[...] Pápa társadalma [...] eljutott a hazai polgári fejlődés átlagos szintjére. Kialakultak a helyi társadalmának jellegzetes körvonalai, a sokszínűség, a tradicionális kultúra és az öntevékenység, az önszerveződés 109
