A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Hermann István: A szocialista kori Pápa (1949–1989). Szubjektív esszé
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története Erre az időre esik a Pápa környékén jelentős malomipar államosítása.* 1" Az államosítás után a már korábban hengerszékre átszerelt vízimalmok először tsz mezőgazdasági darálóvá alakultak, majd egyszerűen bezárták őket. A városban jelentős kisipar szocialista átszervezése a szövetkezetek megalakítását jelentette. A szövetkezetekbe elsősorban a termelőeszközökkel nem rendelkező segédek léptek be, ami szinte lehetetlenné tette a termelés folytatását. A helyzeten kényszerintézkedésekkel próbáltak segíteni. Az önálló műhelyekben dolgozó mesterek csak kiutalással, kis mennyiségben és nagyon gyenge minőségben jutottak alapanyagokhoz. A másik oldalról szinte teljesíthetetlen adóelőírásokkal szorongatták az iparosokat. így azok jelentős része kénytelen volt belépni a szövetkezetbe. Érdekességként jegyzem meg, hogy Pápán papírzacskókészítő szövetkezet is alakult.16 A kisebb üzletek tulajdonosai (akik között sok volt a koncentrációs tábort megjárt zsidó) KISKER néven szövetkezetét hoztak létre, amelyből alakult a későbbi Kiskereskedelmi Vállalat. Utóbb a ruházati és iparcikk-kereskedelem egyesülésével már megyei szintű vállalat jött létre, VEDITEX néven, amely a későbbi KOMFORT Vállalat jogelődje volt. 1953-ra a szövetkezetek (Épületkarbantartó, Asztalos, Fodrász, Cipész, Ruházati, Fényképész és Háziipari KTSZ stb.) együttesen már több száz taggal rendelkeztek. Természetesen itt is jelentkezett a központi irányítás és a helyi lehetőségek közötti szakadék. Vagyis a helyi kezdeményezések, ötletek nem érvényesülhettek a szinte „vállalati jellegű központi akarat” mellett. Ráadásul, mind az ipari üzemekben, mind a szövetkezetekben gyalázatosán alacsonyak voltak a bérek. Többször felmerült Pápa ipari várossá nyilvánítása, ami magasabb bérezést tett volna lehetővé, erre azonban nem került sor. Pápa város üzemeinek dolgozói létszáma az ’50-es évektől szinte folyamatosan emelkedett, a hetvenes években érte el a csúcspontját, és utána folyamatosan csökkent. A csökkenés mértéke akár 30% is lehetett.17 Az ipari szövetkezeteket megelőzve kezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek megalakítása. Általában kevés sikerrel. A termelőszövetkezetek gépekkel nem rendelkeztek, a csóti és mezőlaki gépállomások pedig nem a megfelelő időben és minőségben végezték el a mezőgazdasági munkákat. Az egész rendszer túlzottan átpolitizált volt. A város lakossága komoly ellátási nehézségekkel küzdött. Állandó feszültségforrás volt a közellátás elégtelensége is, amely a legelemibb cikkekben is (kenyér, hús, tej, tüzelő stb.) megmutatkozott. Már egy 1950-ben tartott városi pártértekezleten szóvá tették a hiányt és a rossz áruterítést. Tény, hogy a tej büdös és piszkos is volt, tehát joggal pa13 1952. január 15-én kérték a név szerint felsorolt malmok államosítását! MNL VeML PL XX1I1. 577. a 1952. január 15-ei VB-jegyzökönyv. 16 Orbán 1992:461. 1' Például a Textilgyárban 1970-ben 3536 fő, 1977-ben 2752 fo volt! Böhm — Táll 1992. 106
