Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Ragac Radoslav: Az Esterházy család cseszneki-ága levéltárának fondtörténete
Ragač Radoslav többségi tulajdonosának számító Bessenyei családra vonatkozó dokumentumokat tartalmazta. A Fekete capsában voltak megtalálhatók azok a középkori oklevelek is, amelyek a család ösiségét voltak hivatottak alátámasztani.2 Az első levéltári rendezéskor ezen kívül három, egyébként nem regisztrált capsát is kialakítottak. Ezek a Husszútóti család dunántúli birtokaira vonatkozó azon levelezéseket, birtokjogi vonatkozású okleveleket tartalmazták, amelyek valószínűleg akkor már aktualitásukat vesztették.3 A precíz munkával rendezett levéltár a 17. század második felében is változatlanul fenntartotta állapotát. Erről árulkodik az elenchus egy későbbi, 1674-ből való bejegyzése, amelyik több dokumentum kivételéről szól, ezek azonban később minden bizonnyal visszakerültek az illetékes irattári zsákokba.4 A közben bekövetkezett birtokjogi változások és a birtokokkal ösz- szefüggő nagymértékű, 18. századi iratgyarapodás azonban a levéltár újrarendezését vonta maga után. Miután Esterházy János 1742-ben Pozsonyban megvásárolta a Török-palotát, a családág közös levéltárának jelentős részét itt helyeztette el. 1783-ban a gazdasági jelentőséggel bíró birtokjogi vonatkozású dokumentumokat az egyes birtokok szerinti lebontásban Muraközy Imre, Esterházy Imre generális titkára rendezte csomókba - fasciculusokba.5 Ezekhez egy elenchust is készített, amely az így rendszerezett levéltári anyagot 105 fasciculusba osztotta, ezeken belül pedig darabszinten jegyzékelte. A személyi vonatkozással bíró dokumentumokat pedig két, erre a célra létrehozott fasciculusba osztotta. A közös levéltár másik részét alkotó, az egyes birtokok gazdasági igazgatásával összefüggő dokumentumoknak azonban már kevesebb figyelmet szentelt. Ez a levéltári rend az elkövetkező évtizedekben nem változott és Muraközy elenchusa a mai napig használható. Egy 1851-es ellenőrzés viszont néhány esetben már kikölcsönzött dokumentumok hiányára mutatott rá. A családág közös levéltára később Galántára költözött, még 1888-ban is az ottani kastélyban volt.6 Ebben az évben anyagából jelentős depozitot különítettek el, amely a Czirákiak középkori okleveleit tartalmazta.7 A 19. század első felében a családi ág két további vonalra oszlott, amelyből az ifjabb Erdélyben rendelkezett birtokokkal (Magyarlápos). A következő évek dokumentumaiból természetesen mindkét családi ág létrehozta saját levéltárát. 1869 után az ifjabb vonal új székhelye a nyitraújlaki Forgách- kastély lett. Itt kapott helyet valamikor 1888 után a fentiekben felvázolt közös családi levéltár és az ifjabb vonal családi levéltára is. Ez utóbbi része volt a családi örökségek útján nyert Jeszenák- és Forgách-féle levéltárak jelentős része is.8 Ezeket a levéltári egységeket külön elenchusokba vezették. Az idősebb vonal egyéb dokumentumai azonban nem képezték a levéltár részét és nem találPozsony, Esterházy (Török)-palota 8
