Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Boross István: „Proventus Sylvae Bakony" - Erdőhasználati formák a cseszneki uradalom területén a 18. században
Boross István A szabad erdőhasználat kora A 18. század elején a királyi Magyarország területén a szabályozás nélküli erdőhasználat volt a jellemző. A birtokosok különösen a telepes jobbágyfalvak szabadmenetelű lakóit részesítették széleskörű kedvezményekben, de az örökös jobbágyok erdőhasználatát sem nagyon korlátozták. Irthatták az erdőt, hogy termőföldhöz jussanak. Az erdő különböző mellékhasználataival is szabadon élhettek. Általános volt a szomszéd pusztahelyek szabad határhasználata, ezzel együtt az ott található erdőkkel való élés is. Az örökös jobbágyi státuszú szombathelyiek egy 1716-ban lefolytatott határvizsgálat kapcsán készült tanúvallomás szerint a hántai és a teszéri határt „emberemlékezet óta" használták (az „emberemlékezet" az 1660-as éveket jelentette az egyik tanú szerint), „úgyszintén azon részen lévő erdeit is említett szombathelyiek mind favágással, mind sörtvéles marháiknak rajta való járásával szabadon élték"19 és árendát nem fizettek érte. Gyirót korai, 1714-ben kelt telepítési szerződésében Esterházy Ferenc erdőhasználattal kapcsolatos korlátozást nem fogalmazott meg,20 ellentétben az évtizedekkel később kelt más telepítési szerződésekkel. Az 1696. évi dikális összeírás szerint az uradalom 4 települése: Szentlászló, Sikátor, Szentkirály és Csetény elegendő épületfával, tűzifával rendelkezik, még faeladásra és makkolta- tásra is van lehetőségük. 1715-ben és 1720-ban a cseszneki uradalomhoz tartozó, összeírt 8, illetve 9 település szabad faizást folytathatott, de a mak- koltatásért már tizedet tartoztak adni21 (később a természetben lerótt jobbágyi szolgáltatást felváltotta a makkbér fizetési kötelezettsége). Érdemes megjegyezni, hogy az erdők fogyására, illetve minőségi romlására utal, hogy Szombathely, Csetény, Réde településeknél (tulajdonképpen a Súri-Bakonyalja területén) az összeírok már csak a tűzifa meglétét jegyezték fel, a jobb minőségű „bárdos" erdőben vágható épületfát már nem említik. A fa értékének alacsony voltát bizonyítja, hogy Esterházy Ferenc gróf Hajmás puszta 1695- ben történt 300 forintért való megvásárlását követően is még hat évig teljes körű szabad faizást, azaz tűzi- és épületfa vágását, karók hasogatását engedte meg a hajmási erdőben a korábbi tulajdonos Lang Péter győri postamester Mátyás nevű fiának, illetve árendátorainak.22 Az erdőhasználat szabályozása A 18. század első felében általában a makkos erdők használatának szabályozásával kezdődött a jobbágyok erdőhasználatának korlátozása. A század közepére alakultak ki az uradalmakban olyan birtokigazgatási és gazdálkodási viszonyok, amelyek elősegítették a további korlátok felállítását. Az erdőkkel való fokozott törődés igényét az erdőkben felismert jövedelemforrás indukálta, így voltaképpen a földesúr saját hasznára kezdett hozzá az erdőhasználat szabályozásához. Az újabb „tiloserdők" létrejöttét nem a természet-, erdővédelem szempontja diktálta, hanem pusztán a jobbágyi szabadabb erdőhasználat visszaszorítása révén nyerhető bevétel, az allodiális gazdálkodásnak az erdőterületre való kiterjesztése volt a fő motiváció. A cseszneki uradalom irataiból úgy tűnik, itt is érvényesült az országos tendencia, amihez minden bizonnyal hozzájárult az 1747. évi birtokosztály után rendeződő uradalmi igazgatás is. így az 1750-es évektől a cseszneki uradalom területén is vannak jelei az erdőhasználat fokozottabb szabályozásának.23 Csetény ekkoriban már (az erdőirtás, hamufőzés, faszénégetés24 okozta erdőpusztítás miatt) nem bővelkedett az erdőterületben. A helység 1760. április 24-én Esterházy V. Imrével kötött, majd évről évre megújított25 úrbéri szerződése nem is tartalmaz az erdőre vonatkozó kitételt. Azonban az uradalmi iratok között fennmaradt egy „Memóriáié" címmel ellátott, a községre vonatkozó külön szabályozás, amelyben az erdő is kiemelt szerepet kapott. A rendelkezés érdekessége, hogy - még ebben a töredékes iratanyagban is - 3 különböző helyről, 3 példánya is előkerült.26 Az egyik példányon latinul ezt olvashatjuk: „Csetény faluban bevezetendő jobb gazdálkodást szabályozó némely pontok". Az első példány keltezés nélküli, a mellette lévő iratok alapján az 1760-as évek első felében (1762, 1765?) készülhetett és 5 pontból állt, a második, kiegészített példány 1767. október 15-én kelt és 7 pontból állt. (Lényegében ez utóbbival azonos a harmadik példány is.) A szabályozás első pontja így szól: „Minthogy az Uraságoknak Csetényi határban semmi különös Tilos erdeje nints azért törvény szerint is minden Uraságoknak magános erdőt a szegénységnek kára nélkül kiszabni és Tilosnak tenni megengedtetik: melyre nézve ezen Helységh határjában egy darab erdő fekszik a Fejérvári úton alól kezdődvén a Czápári határig a mellett mindenütt le a Jásti határig, hol mindenütt határok vannak, onnét felfelé az Csetényi Kukoricza Kertek alsó végéig, hogy 86
