Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Márkusné Vörös Hajnalka: A cseszneki Eszterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 17-18. században
» * Márkusné Vörös Hajnalka ^ ^ 1^,) / V * A cseszneki Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 17-18. században A kutatás előzményei, levéltári források Az Észak-Dunántúl és különösen Veszprém megye török hódoltság utáni birtoklás- és társadalomtörténetét, ahogy az előző előadásokból is láttuk, nem lehet az Esterházy-család levéltára/ levéltárai nélkül kutatni. Mint tudjuk, a pápai „archívum", az Esterházy-család ifjabb, fraknói grófi ágának levéltára a háború alatt, majd az 1956-os pusztulás következtében nagyobbrészt megsemmisült, ahogy a cseszneki uradalom Magyarországon őrzött iratai is jórészt elhamvadtak. A megmaradt részeket a kisebb családi levéltárak fondjai közé helyezték el, melyekhez az ugodi plébániáról az 1950-es években beszállított lajstromozott iratok és leveleskönyvek és a devecseri domíniumból megmaradtak csatlakoztak. Csupán töredékes - bár nagyon értékes - Esterházy-uradalmi iratok kerültek a Veszprém Megyei Levéltár és a pápai Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe.1 E töredékes iratok pótlását, kiegészítését jelentette a Szlovák Nemzeti Levéltárban őrzött irategyüttes feltárása és jegyzékeinek összeállítása. A Veszprém Megyei Levéltár munkatársai a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2007 és 2010 között kaptak lehetőséget, hogy Pozsonyban átnézzék, jegyzékeljék, és mikrofilmen hazahozzák a cseszneki uradalom Veszprém megyei településekre vonatkozó 17-18. századi iratait.2 A pápai uradalom történetét ennek ellenére elszórt, sokszor nem közvetlenül a családi levéltár forrásaiból tudományos igénnyel Fülöp Éva Mária,3 Hudi József és László Péter5 dolgozta fel. A magyarországi forráshiánynak köszönhetően viszont szinte semmit nem tudtunk a cseszneki uradalom működéséről és az uradalomhoz tartozó települések történetéről. Nem véletlen, hogy Kneifel Imréné Békefi Erzsébet bakonyoszlopi kutatásain kívül6 a rendszerváltás után fellendülő helytörténetírás sem tudott eredményeket felmutatni ezen a területen.7 Az Esterházy család pápai és cseszneki ágainak Veszprém megyei birtokai Az Esterházy-család a 17. században emelkedett az országos jelentőségű közjogi méltóságokat betöltő, magas egyházi rangokat viselő, katolikus főnemesi családok sorába. A 17. század első felében szerezték meg Veszprém megyei birtokaikat is, ezzel a megye legnagyobb birtokosai közé emelkedve. Az Esterházy család két ágának négy uradalmában a 18. század közepén az úrbéres népesség egynegyede élt. A 17. század közepétől Veszprém megye legnagyobb birtokosa lett az Esterházy-család. Négy uradalmat birtokolt: a pápait, a devecserit, az ugodit és a csesznekit. Az első hármat Pápáról igazgatták, amelyhez Pápa és Devecser mezőváros, valamint 19 lakott falu és számos puszta tartozott. A cseszneki uradalom (a 18. század végén) 15 lakott faluból állt (Ácsteszér, Borzavár, Csesznek, Csetény, Lókút, Gyirót, Magyarszentkirály, Németszentkirály, Magyarszombathely, Németszombathely, Magyarszentlászló, Német- szentlászló, Oszlop, Réde és Sikátor) és számos puszta tartozott területéhez (Nyék, Börzse, Ság, Feketevíz, Kenyéri, Flajmás, Vinye, Koromla, Szépalma, Veim, Pénzeskút, Akii és Óbánya). A pápai ágat alapító gróf Esterházy Miklós (1583-1645)8 1626-ban szerezte meg felesége Nyáry Krisztina révén a pápai uradalmat és lett teljes jogú birtokosává kereken 300 esztendőre, lényegében háborítatlanul. Testvére, a cseszneki ágat alapító Esterházy Dániel báró (1585-1654) tíz évvel később, 1636-ban kapta meg birtokadományként a megye Észak-keleti területének jelentős részét. Birtokaik megszerzésekor az Esterházy család két ága mind a négy uradalmának székhelye (Pápa, Ugod, Devecser, Csesznek) végvár volt, amely betagolódott a dunántúli végvári szervezetbe. Stratégiai jelentősége miatt Pápa fenntartását, fegyverellátását és a benne állomásozó katonaság költségeit a kamara fizette, mindezt azonban anélkül, hogy a kincstár a tulajdonjogot is megszerezte volna. Ez általában azt eredményezte, hogy a végvári katonaság megszerezte a földesúri haszonvé71
