Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Jakab Réka: Az Esterházy-család cseszneki uradalma. A birtokok megszerzése és örökítése (1636-1747)
Jakab Réka vásárlásról a királyi oklevélben nem esik szó. Mindezek célja talán az volt, hogy a birtokszerzók teljes (tehát nem peres úton szerzett) és tiszta (azaz vagyoni ellenszolgáltatás nélküli) adományban részesüljenek. Az adományozott birtokot tehát 3200 forint értékig az adományosok megváltották. A káptalani jelentés szerint a Lengyel testvérek nem tudtak Pápára menni, ezért csak Esterházy Dániel jelent meg a káptalani kiküldött és királyi ember előtt, akiknek lefizette a 3200 forintot a maga és a Lengyel testvérek nevében is. így a cseszneki birtokot átadták, kezéhez adták. A Lengyel testvérek a rájuk eső 2133 forintot valamivel később megfizették Esterházy Dánielnek, majd a három adomá- nyos megegyezett a birtokrészek megosztásában és elkülönítésében.28 A káptalani jelentés tanúsága szerint időközben (medio tempori proxime die reportationem prceinsertce statutionis) Veszprémben a káptalan előtt Lengyel Miklós és fiai nevében Horváth György, továbbá Lengyel László és fia nevében Tósoky András a teljes birtokba iktatásnak ellent- mondtak, ezért őket megidézték a királyi kúria elé. Az 1638. szeptember 1-én kelt jelentés azonban itt véget ér, és az említett ellentmondás következményeire utaló adat sem a család, sem a hiteleshely levéltárában nem található. A birtokba iktatás mindenesetre érvénybe lépett. 1637 elején összeírták a cseszneki uradalmat, hogy előkészítsék a három adományos fél közti birtokosztályt.29 A cseszneki családi levéltárban fennmaradt osztálylevél másolata szerint 1637. június 1-én Zombori Lippay Gáspár kúriai főjegyző jelenlétében Pápán (mivel a töröktől való félelem miatt Csesznekre nem mehettek) Esterházy Dániel, Tóti Lengyel János és Boldizsár, mint condonatariusok megosztoztak a II. Ferdinándtól kapott cseszneki javakon.30 Az osztálynál Esterházy Dániel nem volt jelen, az ő nevében Hosszútóty György presidiarius Csapensis vice capitaneus jelent meg, a Lengyel testvérek azonban személyesen jelen voltak. A vár megosztását bizonyos akadályokra és megfontolásokra hivatkozva egyelőre elhalasztották.31 A várhoz tartozó birtokokon egyenlő részben osztoztak úgy, hogy az egyes településeken található lakott jobbágytelkeket és a puszta telkeket háromfelé osztották. Az osztálylevélben pontosan megnevezték a telkeket bíró jobbágyokat, amelyet a korábban elvégzett birtokösszeírás adatai alapján tudtak végrehajtani. Mindhárom birtokos Szentlászlón, Csetényben, Sikátoron, Rédén és Szombathelyen kapott jobbágytelkeket.32 A várhoz tartozó puszták, mint Gyirót, Nyék, Börzse, Ácsteszér, Veim, Oszlop, Szentkirály, Vámhegy, Tótréde, Ság, Kenyéri, Esztergán Koromla, Csatka, Románd, Porva, Eplény vonatkozásában úgy egyeztek meg, hogy - mivel azokat nem lehet megosztani - a belőlük származó jövedelmeket birtokhányaduk arányában élvezik. Ugyanígy állapodtak meg a malmok, a vámok, az erdők és a makkoltatás jövedelmeiről is. Az osztálylevélben kitértek néhány rédei jobbágytelek ügyére is, amelyek peres vita tárgyát képezték (in Ute existerent). Mivel a per kimenetele még nem volt biztos, így az sem, hogy tulajdonukba kerül-e, illetve ha igen, melyiküket illeti majd. Megállapodtak, hogy a per költségeit közösen viselik. Arra az esetre, ha a pert elveszítik, annak a részét, akié a perbeli rész lett volna, a másik kettő részéből egészítik ki. A birtokadománnyal lényegében az egész későbbi cseszneki uradalom a három adományozott kezébe került. A korabeli dologi jog szerint a birtokosztályt követően a megosztott vagyon ősivé vált, és az osztályosok egymás osztályrészére kölcsönös öröklési jogot nyertek, mely utóbbi szabályt maga az adománylevél is kiemelte a záradékban. Esterházy Dániel befolyását, növekvő anyagi erejét és törekvését mutatja az a folyamat, amelynek során fokozatosan a teljes cseszneki uradalom egyedüli birtokosa lett és ezzel elindította a korábban egységes nemzetséget alkotó Esterházy család három fent említett nagy ága egyikének, a csesznekinek a kialakulását. Esterházy Dániel rövid időn belül fokozatosan megváltotta a cseszneki birtokok Lengyel testvérekre eső részét. Eszterházy János szerint Dániel már 1636-ban megvásárolta Lengyel János részét.33 Ez azonban biztosan téves adat, hiszen a birtok megosztására is csak a következő évben került sor. A család levéltárában fennmaradt iratok szerint Lengyel János részének megvásárlására csak 1643-ban került sor. Ekkor Lengyel János özvegye, Giczy Zsuzsanna az esztergomi káptalan előtt bevallást tett arról, hogy férje Esterházy Dániellel és Lengyel Boldizsárral közösen kapott cseszneki birtokrészét teljes egészében, minden tartozékával együtt 1600 magyar forintért császári arany dukátban és tallérban eladta Esterházy Dánielnek és feleségének, Rumy Juditnak és örököseiknek. Az özvegy pénzszűkében volt, továbbá arra hivatkozott, hogy a vár veszélyes helyen van és számára lakásnak alkalmatlan.34 A kifizetett vételár több mint 500 forinttal haladta meg a birtokadomány kiváltási összegének Jánosra eső részét. Ez azt jelzi, hogy a cseszneki birtokegyüttes teljes értéke legalább 1600 forinttal meghaladta a meg62
