Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Dominkovits Péter: A lokális hatalom kiépülése: az Esterházy család a 17. századi Sopron vármegyében. Egy kis historiográfia: eredmények és kérdések
Dominkovits Péter » A lokális hatalom kiépülése: Az Esterházy család a 17. századi Sopron vármegyében Egy kis historiográfia: eredmények és kérdések 1693. december 11-én I. Lipót király (1657- 1705) Esterházy Pál nádor (1681-1713) hűségére, családja és kiváltképpen a főrend több kiemelkedő szolgálatára tekintettel, a főúrnak és örököseinek Sopron vármegye örökös főispáni címét adományozta. Az uralkodó ekkor a vármegye címerét is módosította, azt az Esterházy család címerével kibővítette, valamint a törvényhatóság számára engedélyezte a piros pecsétviasz használatát.1 Az uralkodói kegy hűen szimbolizálta a 17. századi Sopron vármegye birtokviszonyainak, illetve az ezzel együtt járó helyi hatalmi viszonyoknak az átrendeződését. A 17. század elején Sopron vármegye birtokos társadalmába került Esterházy Miklós, a későbbi nádor (1625-1645) legfiatalabb fia, Pál, már Nádasdy III. Ferenc életében a törvényhatóság legnagyobb birtokosa volt. A Wesselényi ösz- szeesküvésbe keveredett, hűtlenséggel vádolt, fej- és jószágvesztésre ítélt országbíró (1655-1670) és nádori helytartó (1667-1670) Nádasdy halálát követően e pozícióját nem csak megerősítette, de a 17. század utolsó harmadában végbevitt ingatlanszerzései révén a rokon és rivális Nádasdy III. Ferenc birtokai jelentős részének megszerzésével azokat ki is terjesztette. Esterházy Pál az apja, Miklós nádor, majd idősebb bátyja, László által viselt főispáni címet már bátyja hősi halálát követően, 1652-ben megszerezte, de azt az uralkodói kegy révén - ahogy az említésre került - 1693-ban, családjában örökletessé is tette. Ez a kis dolgozat elsősorban az elmúlt közel két évtized intenzívebb kutatásai alapján, az eddigi eredményekre támaszkodva a helyi hatalom változását vázolja fel, újabb alapkutatások szükségességét is jelezve. E munka nem a szisztematikus kutatástörténet bemutatásának az igényével készült, így nem adhat teljes körű bibliográfiát, csupán egyes tendenciákat emel ki, szelektív adatolással.2 Családtagok a helyi hatalomban A 17. század elején Sopron vármegye legnagyobb birtokosa, Nádasdy II. Ferenc töltötte be a törvényhatóság főispáni hivatalát. 1604. február 2-i halálával, a rendek folyamodása ellenére nem fiát, a kiskorú Nádasdy Pált, hanem a vármegyében birtokkal nem rendelkező Batthyány II. Ferencet nevezte ki az uralkodó, I. Rudolf (1576-1608) Sopron vármegye főispánjának. Batthyány e hivatalt 1625. szeptember 13-án bekövetkezett haláláig töltötte be.3 Az 1625. évi országgyűlésen a rendek által október 25-én nádorrá választott Esterházy Miklós a következő esztendő kezdetétől, 1626. január 1-jétől Sopron vármegye főispáni hivatalát is betöltötte.4 A nádor, főispán 1645. szeptember 11-én, Kishöflányban5 bekövetkezett halálát követően az utóbbi tisztben utóda - az atyai érdemekre, a családtagok jelentős lobbytevékenységére tekintettel - Esterházy Miklós legidősebb fia, gr. Esterházy László lett, akit e hivatalra III. Ferdinánd király (1637-1657) 1645. szeptember 25-én nevezett ki.6 A vezekényi csatában (1652. augusztus 26.) elhunyt fiatal főispán halálát7 követően a főispáni hivatalt az Esterházy-ház nagy áldozatára tekintettel, a családtagok aktív támogatásától segítve, sógorával, Nádasdy III. Ferenc országbíróval szembeni rivalizációban a 17 éves Pál nyerte el. Az uralkodó 1652. szeptember 12-én őt kinevezte e hivatalra. (Ahogy jelzésre került: néki 1693-ban I. Lipót Sopron vármegye örökös főispáni címét adományozta.)8 A 19. századi nagyszabású biográfiáját (a Szalay László - Salamon Ferenc Esterházy Miklós életútját feldolgozó, 1863-1870 között három kötetben megjelent adatgazdag munkát), valamint a korszak forráskiadásait (pl. Toldy Ferenc, Merényi Lajos publikációit) követően, a 20. század első felében mind a család iniciatívájára, mind tudományos érdeklődéstől vezettetve, megélénkült az érdeklődés gr. Esterházy Miklós nádor személye, életútja iránt. A főnemesi család levéltárnoka, Hajnal István, a 17. század derekára, Esterházy Miklós nádor és Pázmány Péter esztergomi érsek konfliktusára, valamint az 1642. évi meghiúsult diétára koncentrálva megkerülhetetlen disszertációt és forrásközlő kötetet jelentetett meg.9 Szekfű Gyula egyetemi tanár, történész professzor tanítványi köréből Csapodi Csaba a korábbi szakirodalmat felhasználva, 1942-ben, rövid életrajz keretében Esterházy Miklós nádor életútját dolgozta fel. A köztudatban egyértelműen a család felemelkedé31
