Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Benczik Gyula - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Nádasdi Darabos család birtokainak és levéltárának Esterházy kézre kerülése
Benczik Gyula - Zágorhidi Czigány Balázs az életben maradásra. A töröknek fizetett váltságdíjak az ősi birtokok zálogba vetésével jártak, ami ellen csak a keresztházasságok szövevényével próbáltak úgy-ahogy védekezni. A családi vagyont egy-egy vasakaratú családfő sokszor csak más családtagok jogainak csorbításával tudta egyben tartani. A nagymérvű bizonytalanság közepette egyetlen nem várt esemény is bármikor romba dönthette a család jól átgondolt túlélési stratégiáját. A történet kezdetén, a 16. század második felétől kezdődően a Darabosok kb. negyven jobbágyportát kitevő birtokai két csoportba sorolhatók. Az elsőt az ősi, nagyjából az Árpád-kor óta a család kezén lévő falvak, ill. részeik alkotják: Magyarósd és Szőce, illetőleg Döröske és Döbörhegy a Hegyháton, továbbá a tótsági Dolina és Bokrács (főként szőlők), a köztük félúton lévő Domonkosfa, mindezek Vas megyében, végül Dobronhegy és Teskánd pedig Zalában, hogy a legfontosabbakat említsük.13 A másik csoportba azok a Muraközben található újabb szerzemények tartoztak, melyekhez előbb házasság révén jutottak (pl. Bénnyey család), majd a többit a Zrínyiek szolgálatában szerezték a Darabosok, közülük is elsősorban István I. Csáktornya körüli birtokokról (pl. Szlakóc) van szó.14 Elmondható, hogy rangidősnek azt tekintették a Darabos családban, aki Magyarósdot és tartozékait birtokolta. Magyarósdról tudni kell, hogy 1550 körül itt épült ki a család erődített udvarháza (fortalitium), majd 1609 után a kastélyt a Kanizsa ellen vetett védelmi rendszerbe kapcsolták. A magyarósdi „aprólék végház" az ősi lakhely több évszázados folyamatosságát jelképezte, de erődként, melyben királyi pénzen 20 hajdút tartottak, a család előkelő rangját is jelképezte a környék köznemesi famíliáinak körében.15 Gyakorlati jelentősége pedig a vagyonbiztonságban, a birtokigazgatási funkciójában állott (itt alakítottak ki szerény majorságot, idejártak robotolni a környékbeli és a tótsági jobbágyok, itt ülésezett az úriszék). Minden valószínűség szerint eleinte a család levelesládáját is itt őrizték.16 A 16. század második felében leegyszerűsödött a birtokosok összetétele: egyetlen apának, Darabos János I-nek a leszármazói lettek a család- történet szereplői egészen a család kihaltáig. Az 1640-es évek végétől pedig egyik unokája, Darabos Gáspár II. vette át fokról-fokra a család ügyei feletti irányítást, és ő lett a kulcsfigura abban a történetben, mely végül a család kihalásáig és a családi levéltárnak az Esterházy-levéltárba kerüléséig vezet. Előzőleg azonban sorra kell venni röviden, hogy az ő generációjához tartozó többi Darabos-férfiúnak hogyan alakult a sorsa. János I. halála (kb. 1575) után közel fél évszázadig két fia, Gáspár I. és István I. osztoztak a család vezetésében. A magyarósdi kastély várárka (Őrimagyarósd) 18
