Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bödő István: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében
Bödő István szerepet játszhatott Jakabszállás korábbi hasonló rangja is. A telepítési szerződés érvénye, illetve az abban foglalt kedvezmények 1763-ban lejártak. Esterházy (V.) Imre 1763. szeptember 5-én új szerződést kötött a sárosdiakkal, amelyben a birtokviszonyokat, valamint a jobbágyok kötelezettségeit rendezte.29 Minden egész telkes gazdának 40 mérő alá való szántóföldet, 30 öl szélességű és 250 öl hosszúságú rétet hasított ki. A fél és negyed helyeseknek arányosan kevesebb lett kimérve. A maradványföldeket 50 lépésnyi nagyságok szerint fél forintért és a dézsmáért a jobbágyok bérbe vehették, de azzal nem kereskedhettek. A szerződésben rendezték a robot kérdését is. Minden telkes jobbágy hetenként egy napot az uradalomban szolgált, ha az uraságnak inkább gyalogmunkára volt szüksége, akkor egy nap igás- robotot három nap gyalogrobotnak számítottak. Ez ellen a jobbágy nem tiltakozhatott. A telepítési szerződésben leírt szolgálatokhoz képest sokkal szigorúbb terhek sújtották a gazdákat. Esterházy (V.) Imre előírta, hogy a mezővárosban csak tisztességesen megépített házak lehetnek, ezért a földkunyhókat, rendetlenül épített házakat, gabonavermeket a következő év Szent György napjáig le kellett bontani. Minden házhoz kéményt kellett építeni, ami csak kőből készülhetett. Az építkezések anyagszükségletét az uradalom téglaégetője biztosította. A tégla ezer darabját a sárosdiak öt forint helyett háromért kaphatták meg. Az épületfát a cseszneki uradalom erdejéből ingyen biztosította a lakosság részére. Az uradalmi tisztek feladata volt ellenőrizni, hogy mindenki a szükségleteinek megfelelő anyagot használja fel. A földesúr az építőanyagokkal való kereskedésért kemény büntetést helyezett kilátásba. Az uraság intézkedett a téglaégető áthelyezéséről is, mert a közelében gabonát és szénát tároltak. A földesúr a sárosdiaknak megtiltotta a juhok tartását, akinek volt, annak Szent György napjáig el kellett adnia, különben elkobozták. A tiltás oka, hogy az uradalmi birkatartásnak ne legyen konkurenciája. A magyar juhfajták közül ezer darab legeltetésére engedélyt adott, de minden tíz juh után három márjást30 kellett fizetni. Sárosd határában nemigen volt erdő, ezért az uraság elrendelte a tó mellékének fűzfával való beültetését az uradalmi tisztek útmutatása alapján. Az intézkedés célja, hogy a jobbágyoknak helyben legyen a tűzifán kívül sövényre és karóra való fa. A szerződés értelmében további 30 házhelyet hasítottak ki, ahová marhás gazdákat telepítettek, hogy az uraság az igásrobot napok számát növelni tudja. A szerződést a mezőváros részéről a bíró és nyolc esküdt írta alá, ezzel érvénybe is lépett.31 1765-ből rendelkezésünkre áll egy sárosdi uradalmi számadás, amely szerint 482 mérő búza, 111 mérő árpa, 250 mérő köles és 300 mérő kukorica termett. A ménesben 127, a gulyában 195, a juh- nyájban 428 darab állat volt.32 Sárosdon az úrbéri felmérést 1768. április 9-én teljesítették. A mezővárosban összesen 45 telkes gazdát találtak a következő megoszlásban: féltelkes 12, negyed telkes 21, nyolcad telkes 12 jobbágy volt, egész telekkel (32 magyar hold)33 senki nem rendelkezett. A telkeseken kívül 5 házas és ugyanannyi ház nélküli zsellért írtak össze. A sárosdi jobbágyok mindössze 408 magyar hold szántóföldön és 48 szekérre való szénát adó réten gazdálkodhattak, amihez 35 és háromnegyed pozsonyi mérőt adó beltelek kapcsolódott.34 Az adatokból kitűnik, hogy a sárosdi uradalom jobbágyai szerény körülmények között éltek. A telkes jobbágyok háromnegyede negyed, illetve nyolcad telken gazdálkodott, azaz 8 és 4 holdon. A mezőváros lakóinak évente 715 nap igás, vagy 1430 nap gyalogrobotot kellett teljesíteniük. Ezen túl 45 forint árendát fizettek, valamint a kenderből 76 fonást, az uraság konyhájára pedig 50 tyúkot (25 darab csirke, 25 darab kappan) és 153 tojást tartoztak adni.35 Az elöljárók a felmérést végzőknek elmondták, hogy a legelőterületük nem elég, kénytelenek más települések határában legelőt bérelni, amiért fűbért kellett fizetni. Az uradalmi tisztnél igényelhettek 5 szekér szénát adó rétet és 16 pozsonyi mérőnek megfelelő szántóföldet. A földek egy részét az uradalmi mérnök kimérte, a többi részen becsléssel állapították meg a terület nagyságát. A jobbágyok szerették volna ezeket a földeket is pontosan kiméretni. A robotról elmondták, hogy rendszertelenül végezték, ami a gazdák kárára volt. Előfordult olyan hét is, amikor mindennap az uradalomban kellett dolgozniuk. A településnek malma nem volt, nádat Esterházy (V.) Imre szerecsenypusztai uradalmában vágtak, a maradékot a sárosdiak felhasználhatták. Szőlőhegy hiányában bort sem mérhettek. A mezőváros lakói közül az 1761-ben betelepültek szabad költözési joggal rendelkeztek, a később érkezők már örökös jobbágyok voltak.36 Az uradalom tisztjeivel a sárosdiak nem a legjobb viszonyban állhatták. 1769-ben sérelmezték, Sárosd urbáriumának (1768. április 9.) egyik oldala Fejér Megyei Levéltár 154
