Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Bödő István: Az Esterházy család cseszneki ága Fejér vármegyében
Bödő István vetkezett haláláig betöltötte a főispáni tisztséget. Ekkor III. Károly, 1732. május 23-án Esterházy Gáspár fiát, Esterházy Györgyöt (1691-1734) nevezte ki Fejér vármegye főispánjává. Beiktatására 1733. március 2-án került sor, a megye nemességének megnyerése céljából magyar nyelven szónokolt. A tényleges kormányzást nem tudta átvenni, mert 1734-ben Karlsbadban váratlanul elhunyt.10 A sárosdi uradalom betelepítése Sárosd és a tőle délnyugatra fekvő Jakabszállás a középkorban a hantosszéki kun kapitányság része volt, a török hódoltság előtt a Thoman nemzetség tagjai közül kerültek ki a kapitányok. A fejlődésre jó példa, hogy Jakabszállás 1481-ben mezővárosi rangot kapott. A török uralom alatt a terület elpusztult. A török kiűzése után a széplaki Bottka család volt Sárosd birtokosa, tagjai a Thoman nemzetség nöági leszármazottai voltak. 1694-ben Bottka Erzsébet, Julianna, Katalin és Magdolna Jakabszállás, Sárosd és Kispuszta örökös praediumaikat 275 forintért 20 évre elzálogosították Vörös Pálnak.12 Siegbert Heister császári tábornok is szerette volna adomány címén Sárosdot megszerezni, ami ellen a Bottka rokonság 1699-ben tiltakozott.13 A korszakban a török elleni háborúkban érdemeket szerzett tisztek, hivatalnokok gyakran eséllyel pályáztak meg olyan birtokokat, amelyek a hódoltságból kerültek vissza. Végül a generális nem tudta érvényesíteni követelését, a Bottka örökösök történelmi jogon bizonyították birtokjogukat. A Bottka nővérek 1700-ban eladták Esterházy Ferenc főispánnak Sárosd, Jakabszállás és Kispuszta praediumokat, aki a következő évben Vörös Pálnak kifizette a zálog összegét. Az uralkodó 1702. június 13-án megerősítette a birtokszerzést, a dokumentumban 2288 forint vételárat említettek.14 A főispánnak nem ez volt az első birtokszerzése Fejér vármegyében, hiszen 1694-ben adományként megkapta Szerecsenypuszta egyharmadát, ami azonban jelentőségét és méreteit tekintve elmaradt az újonnan megvásárolt földbirtoktól. A sárosdi birtokok a török ellenes háborúk után elhanyagolt állapotban voltak, elvadult területekkel, kevés helyi lakossággal. Földjeit a szomszédos települések lakói művelték. Az 1724. évi adóösz- szeírásból kiderül, hogy 65 sárkeresztúri földművesnek volt földje Sárosdon és Jakabszálláson. A tizedadót főként kenyérgabona után adták (búza, kétszeres, árpa, zab).15 Az Esterházy-család cseszneki ágából leágazó alágak családfája11 150
