Az Esterházy család cseszneki ága - Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéről I. - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 28. (Veszprém, 2013)
Novák Veronika: Az Esterházy család tallósi és galántai ingatlanainak és gyűjteményeinek sorsa a 20. században
Novák Veronika kastélyát 330.000 koronáért. Korábban az épületet Jozef Slezák nagyszombati földbirtokos használta, nemcsak gazdasági célokra, de bérlakásokként is. Az épületre elővételi joga volt, de arról lemondott, miután Galánta község érdeklődést mutatott a vétel iránt, így 1926-tól már az épület kiürítése volt a feladat. A felújítás, illetve átalakítás csak lassan indult. 1926-ban a pénzügyi igazgatóság kihelyezett részlege, illetve a tanfelügyelőség céljaira történt átalakítás, majd fokozatosan a hivatalok nagy része az épületbe költözött. A fennmaradt dokumentumok szerint 1928- ban még az épületben voltak Esterházy László bútorai és könyvtára, ami lehetetlenné tette a teljes beköltözést. Az ingóság külföldre való szállítása azonban nem volt egyszerű, hiszen a csehszlovák törvények már 1919-ben megtiltották a műtárgyak kivitelét. A bútorokat személyes tárgyaknak tekintették, tehát miután ezek leltára elkészült, nagyobb problémák nélkül szállításra készen álltak. A könyvtár, illeteve a levéltár sorsa nem volt ilyen egyszerű. A Prágában székelő iskolaügyi és kultuszminisztérium keretén belül a kulturális emlékek védelmére létrehozott szakosztály engedélyére volt szükség a kiszállításhoz. Ezen hivatalnak Szlovákiában egyszemélyes megbízottja volt, Václav Chaloupecky, aki a levéltárak és könyvtárak főfelügyelője volt. A felügyelő 1928 júliusában tekintette meg a kiszállítandó könyveket és iratokat, majd miután abból 59 kötetet kiválasztott a Comeniusz Egyetem közös könyvtárának, és további 93 kötetet a Comeniusz egyetem történelmi tanszékének könyvtárába, bizonyos feltételek mellett hajlandóságot mutatott, hogy a szállítást engedélyezze. A feltétel a könyvekért fizetendő összeg volt. Eredetileg Esterházy László nevében az ügyet intéző pozsonyi Richter Viktor ügyvéd legalább 10 ezer koronát kért értük, viszont az egyetem csak 2.500 koronát akart fizetni. Az alku eredményéről Részlet a könyvjegyzékből, a levéltári dokumentumok felsorolásával, 1928. március 15. Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára nincs pontos bejegyzés, azonban Galánta község kérelemmel fordult Esterházy Lászlóhoz, hogy fogadja el a felajánlott összeget, hogy a szállítás megtörténhessék. A hivatalos szállítási engedélyt 1929 novemberében kiadták. A szállítással Esterházy László részéről Völfel Lajos a galántai hitelbank hivatalnoka volt megbízva. A könyvek pontos jegyzéke, a fenntartottakkal együtt megmaradt, ezért tudunk róluk pár szót szólni. A könyvek 26 ládába voltak elhelyezve, súlyuk a jegyzék szerint 980 kg volt. Összesen mintegy 3000 kötetről volt eredetileg szó. A szállításhoz - beleértve a bútorokat is - 2 vasúti vagont terveztek. Ajegyzékelt kötetek között számos 16-17. századi nyomtatvány volt és levéltári anyag is akadt, főleg különböző könyv formátumú dokumentumok. Érdekes, hogy Václav Chaloupecký az iratok közül meglehetősen keveset tartott vissza. Például a 23 darabot számláló Zemplén megye jegyzőkönyvei 1792-1812 közti időszakból is benne maradtak a jegyzékben, avagy az 1804-es Sátoraljaújhelyi protocollum is. A könyvek német, francia angol nyelvűek voltak, de akadtak köztük magyar könyvek is, elsősorban gazdaságiak, de szótárak, tankönyvek, jogi könyvek, orzsággyűlési törvénycikkek is. A legrégibb könyv 1547-ből származott, a legújabbak a 19. század utolsó évtizedeiből, ami részben behatárolja a könyvállomány használatát. A könyvek közé voltak besorolva úrbéri jegyzőkönyvek is 1800-ból, közelebbi megjelölés nélkül, avagy káptalani jegyzőkönyv cím alatt ugyancsak levéltári dokumentum, sajnos pontosítás nélkül.1 140
