Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
Előszó
Előszó A régmúlt időkkel foglalkozó szakemberek gyakran szembesülnek munkájuk során azzal a problémával, hogy milyen kévéssé ismerik az elmúlt századok népesedési folyamatait. Bizonyára mindenki emlékszik középiskolás tanulmányaiból arra a kijelentésre, hogy Magyarország népessége Mátyás király korában, azaz a 15. század második felében ugyanannyi volt, mint a török kiűzését követően, majd egy szűk évszázad alatt a 18. század végére a lakosság száma megduplázódott. A rendszeres, tízévenkénti népszámlálások korában élők számára meglepetésként szolgálhat, hogy a fenti kijelentés alapját nem a népességet számbavevő cenzusok, hanem csupán történészi becslések jelentik. Az első népszámlálást hazánkban csak II. József rendelte el 1784-ben. Az ezt megelőző időszakokra vonatkozóan tehát nem áll a kutatók rendelkezésére olyan forrás, amely a népesség megismerése céljából teljességre törekvő igénnyel, egy adott időpillanatra vonatkozóan készült volna el. Felértékelődnek tehát mindazok a források, amelyek információkat közvetítenek a múlt népesedési viszonyairól. A népszámlálások előtti időszakkal foglalkozó népesedéstörténet egyik legfontosabb forrástípusát a 18. században már általánosan vezetett egyházi anyakönyvek jelentik. Ezek egy településre (helyesebben egy plébániára, egyházközségre) vonatkozóan több évtizedre, évszázadra tartalmaznak adatokat. Ebben rejlik előnyük és hátrányuk is, hiszen hosszú időszakot felölelő nagy tömegű adatot biztosítanak, de nagyon kis területre vonatkozóan. Az adatok értelmezése is fáradságos feldolgozó munkát igényel, hiszen az egyedi keresztelési, házassági és halálozási adatokat családok leszármazásává kell összefűznie a kutatónak. Az anyakönyvekkel szemben a lélekösszeírások készítői a későbbi népszámlálásokhoz hasonlóan egy adott időpillanatban a teljes népességét próbálták meg rögzíteni. A korszak sajátosságainak megfelelően a lélekösszeírások elkészítésére elsősorban a katolikus egyháznak voltak meg a lehetőségei, s ez tükröződik a forrásban rögzített adatokban is. A jelen kötetben közreadott forrás egy nagyobb forrásegyüttes része. A veszprémi egyházmegyében - az ország más egyházmegyéihez hasonlóan - a 18. század folyamán több alkalommal vették számba a híveket. Fennmaradtak az 1740-es évek derekán született jegyzékek, valamint az 1757-es és az 1770- 71-es összeírás ívei is. A lélekösszeírások során háztartásonként vették számba az egyes települések lakóit, megemlítve a felnőttek mellett a gyermekeket, illetve a háztartáshoz tartozó egyéb személyeket is (pl. együttélő rokonokat, szolgákat és szolgálókat). Az összeírok megadták az illető neve és háztartásbeli pozíciója mellett (többnyire becsült) életkorát, családi állapotát, felekezeti 5
