Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
V. A forrás: Conscriptio Animarum Districtus Wesprimiensis 1757 - Az összeírás elemzése társadalmi csoportok szempontjából: a háztartások, családok összetétele, szerkezete alapján
Az összeírás elemzése társadalmi csoportok szempontjából: a háztartások, családok összetétele, szerkezete alapján A Padányi-féle lélekösszeírás egyik nagy értéke abban rejlik más korabeli összeírásoktól eltérően, hogy nemcsak egy speciális szemszögből, egy társadalmi réteget érintő, adózási vagy vallási alapon készített összeírás, hanem társadalom- és családszerkezeti, vallási, demográfiai és város-specifikus szempontokból is vizsgálható a város lakossága. A háztartásokban szereplő személyek összetartoznak, egy egységet képviselnek, még akkor is, ha nem mindig egy család tagjai. A háztartásokban első helyen tüntették fel a családfőt, utána a feleséget, majd a gyermekeket. A fiúgyermekeket mindig közvetlen a szülők után írták, utána következtek a lányok. Érdekes megfigyelni, hogy viszonylag kevés a többgenerációs család, de ahol előfordul, ott a gyermekek után jegyezték fel a nagyszülőket. Több családnál is előfordulnak árva gyermekek, vagy unokatestvérek, akiket mindig a saját gyermekek után jegyzett fel az összeíró. Az összeírásban rokoni kapcsolatokat jelöl még: leányunoka, fiúunoka, mostohafiú, mostohalány, anyai nagynéni, sógor, rokon, mostohaanya, törvénytelen gyermek, vő, meny, anyós, após. Foglalkozásokat, illetve a háztartásokban szereplő egy házban élő nem a családhoz tartózó személyeket is feltüntettek: poroszló, írnok, jegyző, kertész, vadász, kocsis123, juhász, pásztor, fűtő, kulcsár. A családhoz fogadott zsellér, szolga, inas és legény viszonylag sok volt. A zsellérek száma 154, az inasoké 111, a legényeké 172 fő volt a háztartásokban. A zsellérek sokszor családjukkal együtt laktak egy háztartásban másik családdal. A háztartások legtöbbjében cselédek és házi szolgálók is voltak. Az összeírásban 165 cselédet, és 40 házi szolgálót írtak össze. A családok gyermekvállalását vizsgálva megállapítható, hogy a vallási beállítottság kevésbé befolyásolta a családmodellt. A gyermekek aránya a felnőtt lakossághoz viszonyítva 26%-ot ad. A felekezeti szempontok alapján vizsgált családmodell is hasonló adatokat mutat. A katolikus lakosság körében a gyermekek százalékos aránya 28%, a reformátusoknál ez az arány 31%, az evangélikusoknál pedig csak 20%.124 A családok többsége a többgyermekes családmodellt követte, az evangélikus családok általában egy-két, ritkább esetben több gyermeket is vállaltak. Az összeírásban az is észrevehető, hogy az összeírt egy felekezethez tartozó háztartások területi alapon egy-egy tömbben, körzetben, utcában, városrészben helyezkedtek el. A városban voltak városrészek, amelyekben kifejezetten egy bizonyos felekezet hívei laktak többségben.125 123 Nagyobb háztartásokban, előkelő egyházi vagy civil házakban több kocsis is szolgált, lakott. 124 Melléklet 4-8. ábra 125 Ilyen városrész volt a Jeruzsálemhegy, ahol 1783-ban az itt élő református lakosságnak külön temetője is lett. lásd: Korompay György: Veszprém, 51. o. 40
