Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1757-ben készíttetett lélekösszeírása Veszprémről - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. (Veszprém, 2012)
II. A VÁROS FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE, KIÉPÜLÉSE, TÁRSADALMA - Veszprém önkormányzata, a városi polgárjog
belső tanácsi tagság, a tanácsnoki tisztség megszerzése csak keveseknek sikerült.51 Veszprém lakóinak egyik része a veszprémi püspök, másik része a veszprémi székeskáptalan joghatósága alá tartozott. A püspök és a káptalan területileg felosztotta egymás között a várost, de ez nem jelentette az önkormányzat területi alapon való szétválasztását. Az önkormányzati jogokat két közösség, a polgárság és a nemesség gyakorolta Veszprémben a 18. században. A nemesség a 17. század végén már nagy számban élt a városban, kiváltságaik 1725-ben történt elismerésével a veszprémi püspök elősegítette önkormányzatuk megerősödését. Önkormányzati testületük a közgyűlés volt. A nemesség önkormányzati döntéseibe nem szólt bele a földesúr, viszont annál inkább támadta a polgárság önkormányzati jogait. A városi bírót 1748 óta a földesúri jelöltek közül választották. A bíróválasztás szabadságát korlátozó földesúri jelölés a közgyűlés által felteijesztett tanácsnokok közül történt, ami a polgárságnak is lehetőséget adott a döntés befolyásolására. Padányi Biró Márton veszprémi püspök 1752-ben, majd 1754-ben megkísérelte a tanács személyi összetételét is megváltoztatni, ez a próbálkozás azonban nem járt sikerrel.52 A polgárság legfontosabb önkormányzati szerve a közgyűlés volt, amelyen a 18. században a magisztrátus tagjain kívül részt vettek azok a városi lakosok is, akik a földesúrtól kapott letelepedési engedély megszerzésével és a purgerpénz lefizetésével a városi polgárok közé bejutottak.53 A közgyűlés feladata volt a bíró és az elöljárók megválasztása és az önkormányzatot szabályozó statútumok megalkotása. A magisztrátus a belső és a külső tanácsból és a hatvanasok testületéből állt. A tanácsüléseken mindhárom testületnek kötelező volt néhány taggal képviseltetnie magát. A tanács az 1702. évi - Széchényi Pál veszprémi püspökkel megkötött - kontraktusban is szerepelt, mint a városi kapitány és a főbíró mellé rendelt 12 tagú testület. 1746-ban egy 12 deputátusból álló külső tanácsot választottak a városi polgárok. A tanács egyik fele római katolikus, másik fele protestáns volt. Az új testület erőtlenségét mutatja, hogy 1756-ban a külső tanács intézményének felújításáról, tagjainak újraválasztásáról határoztak.54 A külső tanács intézménye nem vált be, mert 1774-ben a város polgársága kénytelen volt fellépni a korrupt, és a földesurakkal összejátszó tanácsnokokkal szemben. A tanácsnokokat leváltották, és létrehozták a hatvan választott polgár51 Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó: Veszprém város története a kezdetektől napjainkig, 94. o. 52 Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületéi a XIX. század közepén, 315- 316. o. 53 A polgárjog megszerzéséhez felvételi díjat kellett fizetni, amelyet purgerpénznek neveztek. A városba felvett polgárok voltak a purgerek vagy cívisek, akik a felvételkor esküt tettek és polgárlevelet kaptak, lásd: Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó: Veszprém város története a kezdetektől napjainkig, 94. o. 54 Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületéi a XIX. század közepén, 316- 317. o. 19
