Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)

T. Papp Zsófia: Apécsi kovácscéh (1749-1872)

A PÉCSI KOVÁCSCÉH

Ez a „Caless” szó hasonlít a Frecskay János könyvében64 65 a kerékgyártó mesterségnél található ,JCalesche”bi szóra; ott általánosan „hintó” jelentésben olvashatjuk. A hintó egy olyan jármű, amelynek a „dereka” szíjon függött, utóbb rugón kapcsolódott a kerék-nyújtó és egyéb részekhez. Frecskay a hintóféleségek között megkülönböztet merev födelű és lenyitható födelű hintókat (az elsőbe tartoznak pl. a határok, üveges hintók is); a második csoport, amelynek harmonikaszerüen nyitható a teteje, tovább osztható: egészfedeles és félfedeles fogatokat különböztet meg. A ,JCalesche” még tovább vezet: egyesek szláv eredetűnek tartják (a cseh „kolesa”, a lengyel „kolaska” szavakkal, a „kör, kerék” jelentésű, több szláv nyelvben szereplő „kóló” és hasonló szavakkal hozzák kapcsolatba). Mások azt hangsúlyozzák, hogy a legtöbb nyugat-európai nyelvben megjelent, az angolban pl. a 17. század közepétől „calash” formában, és francia eredetűnek tartják; a francia „caléche” szót pedig egyesek a latin calix = kehelyre (eredetileg bimbó, virágcsésze) vezetik vissza. Az angolok használják ezt a szót egy bizonyos fajta hintóra, de átvitt értelemben is (akárcsak a franciák).66 Sok adat szól tehát amellett, hogy ez a szó, „Caless” egy nyitható tetejű hintót jelöl. További kutatások és Kisbán Eszter professzorasszonnyal való konzultációk engednek arra következtetni, hogy itt nyugodtan nevezhetjük csézának az elkészített félig fedett kocsit, a mesterremeket. A cséza szó egyébként - mint a szótárak67 is tanúsítják - a franciából valószínűleg német közvetítéssel érkezett (chaise = szék, hord- szék; 4. jelentése: utazó kocsi, postakocsi, delizsánc; ill cséza = die Kalesche, die Chaise). Maga a szó a magyar nyelvben már a 18. század elején biztosan megjelent, ,jéza” formában, a hintóféleséget pedig a 19. század 10-es, 20-as éveitől alföldi limitációkból ismerjük.

Mindebből pedig azt vonhatjuk le, hogy lehetséges, hogy a fentemlített mester, bár nem a bognár, hanem az önálló kovács céhbe nyert felvételt, kitanulta mindkét mesterséget. Másik eshetőség az, hogy a mester csak azt a bizonyos ,/ederung”-ot, a csézához való rugót készítette el mesterremekként, és - bár a két céh már régóta különvált - a mesterségbeli kapcsolatok révén egy bognár „keze alá dolgozva” a hintónak egy alkatrészét mutatta be.

Dolgozatomban a pécsi kovács céh mestereit kívántam ismertetni, a kérdéseket, megoldatlan problémákat sem titkolva.

64 Frecskay, 1912. 150.

65 A mai szótár szerint: die Kalesche = homokfutó, cséza. Halász, 1988.

66 Olyan kalapra is mondják, amelyet magasra kihúzva vagy harmonikaszerüen összenyomva is használhatnak, a szó átvitt értelemben való használatát a hintónak szintén harmonikaszerüen működő fedele tette lehetővé.

67 Eckhardt, 1987., Halász, 1988.

233