Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Márkusné Vörös Hajnalka: Veszprém és a kézműves ipar-történeti kutatások
Márkusné Vörös Hajnalka A múzeum harmadik igazgatója teljesítette ki azt, amit elődei megkezdték. A régész-néprajzos végzettségű Nagy László (1904-1978) 1933 áprilisában lett a vármegyei múzeum és könyvtár első szakképzett diplomása. Alig három év múltán már rá hárult az intézmény vezetése is.5 Az addig összegyűlt céhes anyagot rendszerezte, majd az egész megyére kiterjesztve céltudatosan folytatta a céhek tárgyi és írásos emlékeinek a tervszerű összegyűjtését. Jelentős részben tehát neki köszönhető, hogy Veszprém büszkélkedhet az ország egyik leggazdagabb céhtörténeti gyűjteményével. Ő volt az első, aki szisztematikusan hozzálátott a Veszprém megyei céhes kézművesipar történetének tudományos feldolgozásához. 6 Kutatói érdeklődése elsősorban a bőrkikészítés és a textilművesség területére irányult. Az 1930-as évek elején megismerkedett és összebarátkozott a helyi közgazdasági-kereskedelmi iskola tanárával, Bartócz Józseffel (1909-1991), aki a muzeológus barátja ösztönzésére a nagy múltú veszprémi mesterséggel, a csu- torás ipar történetével kezdett el foglalkozni.7 (E kihalófélben lévő mesterségre Nagy László másképp is ráirányította a figyelmet. A múzeum mellett 1936-ban felépített ún. Bakonyi ház egyik helyiségében helyet kapott egy csutorás műhely, ahol az utolsó veszprémi csutorás mester még űzhette az iparát.8) Az 1930-as években tehát ketten voltak Veszprémben, akik tudatosan törekedtek a kézműves örökség feldolgozására. Ez azért is figyelemre méltó, mert ez idő tájt az ország más pontjain csak elvétve akadtak olyanok, akik e témakör művelését felvállalták.9 Méltán mondhatjuk ezért, hogy Veszprém először a két világháború közötti időszakban lett a tudatos kézművesipar-történeti kutatások központja.10 1961-ben Eri István lett a veszprémi múzeum igazgatója. Miután a Nemzeti Múzeumbéli kollégái a figyelmébe ajánlották a céhes múlt iránt olthatatlan szenvedéllyel érdeklődő, jogász végzettségű Nagybákay Pétert, meghívta őt a múzeum céhemlékeinek rendszerezésére. Ennek eredményei sorra jelentek meg a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek köteteiben. Az 1970-es évek elejére Nagybákay már 112 Veszprém megyei céhet tudott beazonosítani, ezek különböző tárgyait meghatározni. Azt dokumentálta, hogy az egyes céhtárgyak az ország mely gyűjteményeiben találhatók. Mindez egyáltalán nem volt könnyű feladat, ugyanis volt olyan céh, amelynek egyes emlékeit hét különböző helyen 5Bodó-Viga, 2002. 644. ‘Nagybákay, 1994. 508., Szulovszky, 2005a. 17. 7 Éri 2002. 9. 8 Szulovszky, 2005a. 17. 9Vö. pl. Szulovszky, 2005a. 17-18. 10 Éri 2002. 9., Szulovszky, 2005a. 18. - Sorsuk úgy hozta, hogy fiatalkori kutatásaik eredményeit csak életük vége felé összegezhették: Bartócz, 1971, Nagy, 1971,1984. - Nyugdíjba vonulását követően Bartócz ezen túlmenően további témákkal is elkezdett foglalkozni. Ld. pl. Bartócz, 1976., 1991., 2000. 6
