Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Szüts István Gergely: „Az üzem vállalattörténete?”
Szűts István Gergely tervektől való eltérés illetve annak büntetése folyamatos feszültséget okozott az ott dolgozókban. A chemnitzi csak egy kiragadott példa, hiszen emellett számos németországi egyetem, kutató intézet is csoportmunkában tárja fel és értelmezi újra egy-egy vállalat jelenkortörténetének eddig ismert vagy ismeretlen részleteit. A német példák alapján néhány kutatási szempontot, módszertani észrevételt fontos tennünk. Egyik ilyen például az eddig jobbára csak kvantitatív módszerekkel feldolgozott termelési mutatók, mint egyedi forráscsoport kérdése. Az esetek többségében a témával foglalkozók a havi, negyedéves és éves mutatók alapján következtettek a vállalat működésére és csak viszonylag ritkán figyeltek fel a számok és diagramok mögött meghúzódó okok kusza halmazára. E kétségkívül kényelmesebb ám korántsem egzakt és főként félrevezető módszer helyett abból érdemes kiindulni, hogy egy vállalat működését nem lehet megismerni és megérteni csupán statisztikai számok alapján. A vállalatok, termelési egységek ugyanis nem egyszerűen a munka, hanem például a társadalmi érintkezések helyszínei is. Ebből kifolyólag a vállalatok eredményei nemcsak objektív meghatározóktól, például az államhatalmi berendezkedésétől és gazdaságpolitikájától, a kereslettől és kínálattól, hanem a helyi körülményektől is nagyban függnek. Emiatt a termelés ingadozások vizsgálata esetében, vegyük például a Rákosi-korszakot fontos szempontnak számíthat a munkafegyelem és a norma kérdése. 1949-től kezdődően ugyanis az iparban minden évben sor került központi normarendezésre, ez pedig a gyakorlatban folyamatos emelést jelentett. Az 1950-es normarendezés esetében az előző év gyenge teljesítményével indokolták a módosítást, ezért az ipari munkásság esetében az április 117%-ot vették 100%-nak.12 Mindez azzal járt, hogy a növekvő normával párhuzamosan csökkentették a béreket, azaz több munkáért kevesebbet fizettek. Természetesen az így megváltoztatott normákat amúgy is képtelenség lett volna teljesíteni, de a csökkentett bérek miatt a dolgozók érdektelenné váltak a termelés növelésében. A szakszervezeti jelentések arról tanúskodnak, hogy általános elégedetlenség lett úrrá a munkavállalókon és ez természetesen a termelési mutatókban is megmutatkozott. Ez utóbbi esetében nemcsak szubjektív tényezők, hanem ezzel összefüggésben olyan objektív körülmények, mint elavult géppark, szakértelem hiánya és a súlyos lakás- és munkahelyi állapotok is hozzájárultak a hiányhoz. Jól látható tehát, hogy egy szimpla statisztikai elemzésből mennyire félreértelmezett következtetésekre juthat a kutató. A fegyelmi ügyek természetesen összefüggnek a munkáséletmód kérdésével is. Az egyén munkáról alkotott képe valamint a munkában és azon kívül szerzett hétköznapi tapasztalatai mind olyan kérdések, amelyekre a történeti antropológia 12 Belényi, 2009. 194. 340
