Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Cseh Fruzsina: Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez
Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez is megtudtam. Ő a munkája jövedelmezőségét egy történettel igazolta. Amikor 1956-ban elkezdett önállóan dolgozni, s emellett házat is építeni, inkább megérte a tető elkészítésére három ácsot fogadni, mint hogy azt édesapjával ketten készítsék el, és hanyagolja a munkáját a műhelyben, „...egyedül kikerestem a három embernek a pénzit, de még meg is éltünk belőle.”17 Habár a pénztárkönyvek a már korábban említett okok miatt nem fillérre pontosak, hitelesnek tekinthetők any- nyira, hogy nagyságrendileg összevessük őket más ipart űző mestereknek ugyanebből az időszakból származó pénztárkönyvével, s további forrásokkal együtt képet alkothassunk az iparosok gazdaságban és társadalomban egymáshoz képest elfoglalt helyzetéről, szerepéről. Érdekes összehasonlítás lenne egy településen több iparos pénztárkönyvének összevetése is egy bizonyos időszakban, ám sajnos erre kevés esély van, hiszen ez az írott forrás ritkán maradt fenn. A bevételek a pénztárkönyvekben két oszlopban vannak feltüntetve, aszerint hogy forgalmi adó köteles vagy forgalmi adó mentes jövedelemről van szó. Nem kellett a mesternek forgalmi adót fizetnie, ha a megrendelő által hozott anyagból dolgozott, forgalmi adó köteles volt viszont a bevétel, ha a bognár saját anyagból készítette termékeit. Saját anyagot vásárolhatott is (ahogy ezt egy-két helyen a kiadásoknál fel is tüntetik), de az 1957-es kormányrendelet értelmében biztosított volt a kisiparosok anyagellátása,18 így bármilyen mennyiségben igényelhettek keményfát.19 Az általam megkérdezett valamennyi bognár és egykori szekérhasználó szóbeli közléséből, valamint más kutatásokból is20 kiderül, hogy a megrendelő ritkán hozott nyersanyagot, „nem bajlódott vele”,21 a fa beszerzése a bognár feladata volt, hiszen ő értett hozzá a legjobban. Ellentmondásnak tűnik viszont ebben az esetben, hogy a pénztárkönyvekben jóval több helyen van hozott anyag feltüntetve a megrendelő neve mellett. Mindennek oka szintén a pénztárkönyveknek a már említett jellegzetességéből adódik. Jobban megérte ugyanis megbízni valakit a fa beszerzésével, és tőle megvásárolni azt, mint a kiutalt nyersanyag után forgalmi adót fizetni. Az erdős területen élő kerékgyártók akár élhettek is ezzel a lehetőséggel. Ahogy azt már az elvégzett munka mennyiségét taglaló résznél említettük, a téma kényes volta miatt ebben az esetben sem kaphatunk mindig szóbeli megerősítést arról, hogy mennyire hitelesen könyvelt az iparos. A ragályi mester esetében természetesen nincs okunk kételkedni abban, hogy a több száz csákánynyél készítéséhez a termékvállalat maga szolgáltatta a nyersanyagot. De az interjúk során gyűjtött22 fa beszerzésének folyamataira, módjaira vonatkozó információk mindenképp arra engednek következtetni, hogy 17 Szóbeli közlés: Tardona 2007. 18 Smut a, 1982. 114-115. 19 Szóbeli közlés: Tardona 2007. 20Kemecsi, 1998. 104; P. Madar, 1982. 446-448; Juhász, 1991.459;. 21 Szóbeli közlések: Tardon, Mályinka, Kurityán, Ragály, Tiszaigar, Kisújszállás 2007. 22Tardona 2007, 2008., Ragály 2008, Kissikátor 2009, Borsodszentgyörgy 2009. 327
