Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Cseh Fruzsina: Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez
Cseh Fruzsina Újabb 20. századi források a kerékgyártó mesterség ipartörténetéhez Két bognár pénztárkönyv forráskritikai értelmezése 1. Bevezetés E lőadásomban azon írott és nyomtatott dokumentumok egy részére szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket a kerékgyártóknál végzett terepmunkáim során találtam, illetve részben gyűjtöttem. Ezen források, illetve korábbi változataik már jól ismertek valamennyi kézmüvesipar-történettel foglalkozó számára, mégis érdemes megvizsgálni forráskritikai szempontból legfőképp az 1950-60-as évek végén született pénztárkönyveket, különösképpen azért, mert - szerencsés esetben - ezek vezetésének szabályairól még maga a mester tud beszámolni. A szóbeli beszámolók fényében pedig - mint az később kiderül - a dokumentum forrásértékével kapcsolatban jutunk értékes információkhoz. 2. írott és nyomtatott források Az egykori kerékgyártóknál ma még jó eséllyel előkerülő, a mesterségre vonatkozó dokumentációk a következők: segédlevél, mesterlevél, iparengedély, vaskereskedők árjegyzéke, iparostanonciskolai értesítőkönyv és pénztárkönyv. Ezek az iratok ritkán képeznek egy teljes egységet, gyakran hiányzik már egy-egy irat az adatközlőknél. A legtöbb adattal és forrásértékkel a pénztárkönyvek rendelkeznek. 3. Pénztárkönyvek A kerékgyártók által használt limitációk, majd a kontóskönyvek forrásként való alkalmazhatóságára már számos publikáció felhívta a figyelmet.1 Ahogy a korábbi forráselemzésekből kiderül, ezek a dokumentumok nem csak a termékek áráról és az iparosok munkájának értékéről árulkodnak, hanem az egyes, esetenként 1 Kemecsi, 1998. 115-117; H. Csukás, 2004; Domonkos, 1956, 1980; Domonkos-Kiss-Nagybákay, 1986; Bárth, 1987; Paládi-Kovács, 1998; Domonkos, 1991. 705-777; Bodgál, 1967; Kemecsi, 2009; Szilágyi, 2009. 321
