Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről
Sütő István A családban megkülönböztetünk a faragóeszköz szerint, bicskafaragászatot (pásztorfaragászat), és vésőfaragászatot. A vésőfaragászat lehet úgynevezett domború faragás, vagy mélyített (hornyolt) faragás. A bicskafaragászat, ahogy neve is elárulja, egyetlen bicskával, zsebkéssel történik, de ide sorolnám a szúszékok homyolókéssel való díszítését is. Minden bizonnyal ez a legősibb fafaragászati módszer, mivel semmi egyéb nem szükséges hozzá, mint egy bicska, némi faanyag, idő és tehetség. Ezzel a négy dologgal a pásztorok nagyon jól fel voltak szerelve, így a díszítési stílust pásztorfaragászat néven is ismerjük. Sokféle használati tárgyat díszítettek elődeink, mint például: jármot, guzsalyat, különböző faedényeket, fakanalat, pásztorbotot, képkeretet, szövőszéket, sótartót, kapapucolót, csizmahúzót, nagyobb bútordarabokat, akár asztalosszerszámaikat (ahogy ez a régi családi szerszámoknál is gyakori), mégis, főként családunkban, a sulykoló a legjellemzőbb bicskával mintázott darab. A sulykolót ruhák mosására használták az asszonyok a patakon, de egyben szerelmi ajándék is lehetett. A legény faragta, vagy faragtatta a leánynak, s ha az elfogadta tőle, akkor egyben az udvarlási szándékot is elfogadta. Ha eldobta (s valószínűleg innen az „elvetette a sulykot"), akkor a legény tudta, hogy semmi esélye az illető leánynál. A sulykoló szerelmi-ajándék jellegét a csókolózó, vagy gyűrűt vivő galambok is hangsúlyozzák, de ismerünk szerelmi feliratokat is. Például: „SZERETLEK vagy a kifinomultabb „AKKOR FELEJTS EL ENGEMET MIKOR SÍR FEDI TESTEMET', ,ÉLTED LEGYEN NYÍLÓ TAVASZ, AJKADON NE FAKADJON SOHA PANASZ'. Magam, öcsém, és édesapám által készített kisebb tárgyak 296
