Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Sütő István: A bútorfestő és fafaragó Sütő család népművészeti tevékenységéről és történetéről
Sütő István 1847-es saroktéka a családi kiállításon és a 160 évvel fiatalabb saját munkám ték a társadalom legalsó rétegeit is. Ekkor már azonban a helyi mesterek a sajátos helyi ízlés, a kiforrott helyi stílus szerint festenek. Ahogy Viski Károly fogalmaz a Magyarság Néprajza II. kötetében, „a bútorfestés egykori technikáját, díszítményeit, színeit annyira asszimiláltuk, magyarrá tettük, mint talán egyetlen más európai nép sem a magáét. Hímzéseinken kívül alig van még egy tárgycsoportunk, amelyen a magyar díszítőkedv és tehetség olyan dúsan virágzott volna ki, mint bútorainkon."2 A 18. század végén és a 19. században a festett bútor fénykorát élte. Ekkor teljesedtek ki a különböző tájegységek különböző stílusai, a festett bútor pedig jelen volt szinte minden székely portán. A faragott bútorról röviden Legrégebbi bútoraink egyszerű, ácsolt szerkezettel rendelkeztek és kemény faanyagból készültek. Néhány „életen” még ma is fellelhetők háromlábú, fejőszékként használt ülő alkalmatosságok, melyeknek lábai közvetlenül az ülőrész2 Győrffy-Viski, 1937. 313. 294
