Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gábor Ildikó: Iparosélet Kecskeméten a dualizmus korában
Gábor Ildikó képes a sifonérokat összeállítani, egy segédtársát is segítségül hívhatta, de még így sem sikerült, s így kénytelen volt elvenni tőle a munkát.12 Ahogy a fenti eset is mutatja a mesterek és legények viszonya nem volt mindig felhőtlen, volt, hogy tettlegességig fajult a dolog. Mészáros József cipész segéde, Bánó János állandóan korhelykedett és mindig pénzt kért, s mivel a mester nem adott az ifjú egy éjjel „midőn panasztevő dolgozó asztalánál ült, orozva hozzá sompolygott, egy kalapáccsal homlokon ütötte”13 Vass Mihály tímársegéd mesterét Bugyi Mihályt jelentette fel, mert az nem volt hajlandó kiadni a teljes munkabérét. A mester arra hivatkozott, hogy segéde egyrészt egy évre szegődött, másrészt „elrontotta” a bőröket, azonban egy tanú is a mester ellen vallott: „a legközelebb múlt pesti vásár alkalmával, Bugyi Mihály Pesten járván egy estén, a napra nem emlékezem — átmentem Vas Mihályhoz beszélgetés végett, s ezt épen azon pillanatban találtam midőn ez a kádból meszesvizet bocsátotta ki - melyből egy rakás bőrt vont ki előbb, ezekről a bőrökről jó lélekkel állíthatom, mert néztem és végig tapogattam, hogy semmi bajuk nem volt s az éppen akkor kibocsátott vízben nem is pusztulhatott el, mert az friss víz volt, ha tehát szóban forgó bőrök most elromolva vannak egyéb okának kell lennie, nevezetesen a pácz okozhatta a pusztulást, azt pedig maga Bugyi Mihály eszközölte...”14 A kiküldött szakértők nem foglaltak állást, „a kárt a kevés munkaerő hiánya okozhatta...” Barna János asztalossegéd szintén mesterét panaszolta be, mert az adósa maradt még 11 Ft 50 kr munkabérrel, a mester ígéretet tett, hogy zöld vásárkor, azaz májusban megadja tartozását, s ebben meg is egyeztek.15 A segédévek után több éves, olykor évtizedes vándorlás következett. Gassich Imre cukrászsegéd ügye egészen sajátos. 1839-ben született Kecskeméten, a cukrászatot Pesten tanulta, ahol 1859-ben felszabadult, tizenegy évig vándorolt: Pest, Gyöngyös, Esztergom, Eszék, Szeged, Temesvár, Gyula, Nyitra voltak útjának állomásai. 1870-ben kiállított munkakönyvé szerint addig magát becsületesen, hűen, szorgalmasan viselte. Nem lehet tudni, hogy mikor tört ki rajta a vallási téboly, de az előbb említett munkakönyvébe odahamísította, hogy „vándorlása Jeruzsálembe, Jézus sírjához megengedett”, valamint szinte minden oldalára imákat toldott be. Egészen Konstantinápolyig jutott, pénze már nem volt a hazaútra, így a 41 ezüst szállítási költséget Triesztig a város fizette az özvegy édesanya helyett.16 Egy év múlva, 1872-ben Déváról kötött útlevéllel indították el, de ő 12BKMÖLIV. 1915/a 1231/1874. 13 BKMÖLIV. 1915/a 1747/1874. 14BKMÖL IV. 1915/a 3440/1874. 15 BKMÖL IV. 1915/a 1254/1874. 16 BKMÖL IV. 1609/b 662, 807/1871. 276
